Bod Péter Ákos: Kárfelmérés és kárbecslés Trump vámemeléseinek három hónapja után A közelmúlt eseményei, különösen Trump vámemelései, komoly hatással voltak a globális kereskedelemre, és számos iparág kárfelmérésére és kárbecslésére kényszerítették a sza

Az amerikai elnök januári beiktatása óta eltelt időszakban Ukrajnában továbbra sincs béke, és a palesztin kérdés sem talált megoldásra – ez azonban nem meglepő. Ráadásul a várva várt amerikai vámemelés sem a remélt módon valósult meg. Csak az események első felvonását láttuk eddig, és kérdéses, hogy valóban egy színjáték részesei vagyunk-e. Kétrészes kamaradarabként vagy egy öt felvonásos tragédiaként kellene értelmeznünk ezt az egészet? Olybá tűnik, mintha a szövegkönyv még mindig írás alatt lenne. A Klasszis Média állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász és egyetemi tanár tollából származik ez a gondolatébresztő írás.

Az április eleji sokkoló amerikai vámemelési bejelentést többszörös visszalépések, újabb és újabb bejelentések követték. A várható piaci hatásokat illetően az első elemzői megszólalások tartománya a 'nagy baj' és a 'nagyon nagy baj' közé estek. Az eredeti vámmértékekről szóló elnöki közlés nyomán az amerikai infláció megugrását, az értékesítési láncokban súlyos zavar fellépését prognosztizálták a modellező szakemberek - ehhez képest egyelőre a nagy bumm nem jött el Amerikában, sem a világ többi részén, csakhogy a kép nem is tisztult az év közepére.

Mi is történt pontosan? Az amerikai tőkepiac drámai árfolyameséssel reagált az áprilisi, váratlan és szokatlanul indokolt vámemelési bejelentésre. Érdekes módon a tőzsdeindexek azóta sikeresen helyreálltak. Noha az üzleti környezet bizonytalansága megnövekedett, és a közgazdasági helyzet romlott, a vállalati profitok eddig nem mutattak jelentős csökkenést. Az amerikai gazdaság évkezdete azonban nem volt olyan fényes, mint várták: míg Trump és pénzügyminisztere, Bessent, 3%-os gazdasági növekedéssel kampányolt (ezzel szemben Biden 2%-os növekedése már viszonylag jónak számított), a közvélemény most örömmel tapasztalja, hogy bár a növekedés lassult, az amerikai gazdaság nem szenvedett recessziót.

Bőven akadtak problémák. Az amerikai állampapírok kamatai nem akarnak csökkenni, és ennek mögött komoly okok húzódnak meg, mint például az inflációs helyzet és a friss, jelentős hiányt mutató költségvetés, amely épp hogy csak egy szűk, egy fős többséggel jutott át a képviselőházon.

A maginflációs index nem veszi figyelembe az élelmiszer- és energiaárak ingadozását. Forrás: WSJ.

A legfrissebb inflációs mutatók nem feltűnően rosszak első ránézésre, de azért az árszint tempósan növekszik, noha még mindig az elemzői várakozási tartományon belül. Az áprilisi vámcsomagból a modellek alapján olyan importár-drágulás következett volna, aminek már nagyon látszania kellene. De azért a második ránézés megmutatja, hogy a júniusi 3 ezrelékes hó/hó alapú fogyasztóiár-szintnövekedés mögött két, ellentétes hatás található: a lakhatási költségek kedvező alakulása és a fogyasztási cikkek érezhető drágulása. Az előbbi bizonyára átmeneti. Az utóbbiban pedig már benne van a vámszint megemelkedése - és ez csak a kezdet. A folytatás nem lesz jobb.

Farkast kiáltottak az elemzők? Most nekik kell megmagyarázniuk, miért nem valósult meg a rémisztő előrejelzésük. Az egyik nyilvánvaló ok a nagy bejelentést követő felfüggesztés és az új határidők kijelölése, ami újraélesztette a reményt, hogy az ügy hamarosan elcsitul, elviselhető vámok mellett. A másik magyarázat a gazdasági szereplők gyors reagálása: az átmeneti időszakban sokan előrehozták a szállításokat, így még a régi, alacsonyabb vámszintek mellett végezhették el az ügyleteiket, ameddig csak lehetett.

Mindezek ellenére egyértelmű, hogy valódi változások zajlanak: az Egyesült Államok vámbevételei folyamatosan emelkednek. Június hónapban ez a bevételi forrás 27 milliárd dollárt tett ki, míg egy évvel korábban csupán 20 milliárd volt. Ha ez a növekedési ütem folytatódik, az elemzők előrejelzése alapján az amerikai költségvetésben évente akár 240 milliárd dollárral több vámbevétel jelentkezhet.

A vámemelés tehát hatékonyan működik, és az amerikai kormány jelentős bevételhez jutott. De kitől származik ez a többlet? Az amerikai importőröktől. Ők viszont nem hajlandók, sőt, nem is képesek a megnövekedett költségeket magukban tartani, így a vámemelés hatása fokozatosan megjelenik a nagykereskedelmi árakban, végül pedig a végső fogyasztóknál is érezhetővé válik.

Mennyire is számít a 240 milliárd dollár? Nem éppen elhanyagolható összeg. Azonban ez a pénz nem elegendő ahhoz, hogy kompenzálja a főbb adótételek jelentős kieséseit. Például tavaly a személyi jövedelemadóból, ami a szövetségi bevételek egyik alapvető forrása, összesen 2400 milliárd dollár folyt be. Aki a vámból származó bevételektől várja a szövetségi költségvetés óriási deficitjének eltüntetését, az illúzióban él. Jelenleg, még a vámtarifák drasztikus emelése után is csupán 5 százalékot képviselnek a vámbevételek az összes kormányzati bevétel között.

Egyelőre azt konstatáljuk, hogy a vámok ügyében indított villámháború elakadt. Az első három hónap eredménylistájára felírható a brit, a vietnámi és még néhány nagyobb partnerre a megállapodás, de azokban is vannak rendezésre váró apróbetűs tételek.

Ilyen háttér mellett kell értelmeznünk azt, ami az európai megállapodás dolgában történt vagy nem történt.

A 30 százalékos vámszintről érkezett üzenet nem tekinthető komoly és végleges amerikai döntésnek. Ennek oka nem csupán az, hogy az augusztus elsejei határidőt is megadták, ami az amerikai importőrök számára szűkös felkészülési időt jelent, hanem hogy a tárgyalások folytatásához elegendő időt biztosít. A vámtétel mértéke a két globális kereskedelmi blokk esetében túlzóan magasnak számít. A 5 vagy 10 százalékos ad valorem vámtétel már inkább kereskedelempolitikai szintnek tekinthető. Az ilyen mértékű tarifa a nagyobb forgalom mellett bizonyos bevételeket is generálhat a költségvetés számára. Ezzel szemben a 30 vagy 50 százalékos vámtétel gyakorlatilag a piac bezárását jelenti, hiszen ilyen mértékű többletterhet a megszokott kereskedelmi körülmények között a vállalkozások tartósan nem tudják elviselni.

Az acél- és alumíniumtermékekre korábban bevezetett 50%-os vámtétel világossá tette az európai gyártók számára, hogy új piacok után kell nézniük. Az autók és autóalkatrészek esetében érvényes 25%-os amerikai vámtétel talán már határvonalat képez. Az érintettek költségstruktúrájának ismerete nélkül nehéz pontosan megítélni a helyzetet, de aligha hihető, hogy az amerikai importőrök, nagykereskedők és kiskereskedők, illetve az európai autógyárak és alkatrészgyártók képesek lennének olyan mértékben csökkenteni az árréseiket, hogy az európai autókat kereső amerikai vásárlók számára csupán egy számjegyű drágulást eredményezzen a vámháború. Érdemes megemlíteni, hogy az amerikai autóárak mostanában enyhén csökkentek, ami hozzájárult ahhoz, hogy a fogyasztói árindex ne emelkedjen még nagyobb mértékben; viszont az import jelentős drágulása lehetőséget adhat az amerikai gyáraknak (és az ottani gyártóknak) áremelésekre.

Az Európai Unió jelentős importőre az amerikai termékeknek, és a Trump-adminisztráció által elhanyagolt szolgáltatásoknak is. Ennek következtében az EU-nak van lehetősége arra, hogy alkupozíciót építsen ki, mint retorziót. Mivel? Úgy, hogy az Egyesült Államokból érkező termékeket hasonló mértékű vámokkal sújtja, ezzel megdrágítva azokat az európai fogyasztók számára. Azonban ennek gazdasági szempontból nem lenne sok értelme.

Az európai cégek hónapok óta keresik a piacváltás, partnerhelyettesítés lehetőségeit. Ám minél összetettebb egy termék vagy szolgáltatás, annál nehezebb változtatni.

Az pedig, hogy "hozzák a termelést az Egyesült Államokba, és akkor nincs vám", ami Trump szokásos válasza a panaszokra, nem számol a relokáció egyszeri nagy költségével és a beruházás megtérülésének időtartamával. Mi lesz, ha a következő kormány alatt kölcsönös vámcsökkentésről állapodnak meg? Azzal rögtön megszűnne az a piacvédelem, amelynek tartós fennállása lenne szükséges ahhoz, hogy a drága bérszintű országban rentábilis legyen a termelés - de védővámok nélkül ismét a mexikói gyártás és a globális részegység-beszerzés az értelmes, üzletileg fenntartható opció.

Az első felvonás költségeit Amerika viseli azzal, hogy a Fed, az amerikai jegybank, nem mer olyan ütemben csökkenteni a kamatokat, ahogyan azt korábban eltervezték, még akkor sem, ha Trump egyre erőteljesebben nyomás alá helyezi a jegybank vezetését. Az igazi erő azonban nem a Fedben rejlik, hanem a kötvénypiacban, amely nem osztja Trump véleményét. Jelenleg a 30 éves lejáratú államkötvények hozama ismét az 5 százalékos szinten áll, ami jelentős terhet ró a szövetségi költségvetésre, és közvetve érinti a jelzáloghiteleseket, a vállalati kötvénykibocsátókat és minden hitelfelvevőt. Ez a magas kamatszint pedig globális hatással bír, különösen a feltörekvő piacokra, amelyeknek minősítése éppen hogy a bóvli-kategória fölött helyezkedik el – ilyen például Magyarország is.

Hazaérkeztünk, és azonnal érezni lehetett a külkereskedelmi zavarok első jeleit, amelyek már a legnagyobb kitettséggel bíró iparágakat érintették. A járműipari vállalatok hírei világosan mutatják, hogy a helyzet komoly. Az amerikai piacon a gyógyszeripar is nagy veszélynek van kitéve, ami aggasztó fejlemény. Emellett számos olyan cég tevékenykedik a magyar gazdaságban, amelyek a potenciális amerikai vámtételek következtében kieshetnek a jelenlegi értékláncból, ami súlyosan befolyásolhatja működésüket.

Csak remélni lehet, hogy a 30 százalék és az augusztus elseje csupán mellékszereplők a nagy drámában, és a következő hónapokban mégis születik egy elfogadható megállapodás, hiszen a tavasz nem hozta el a várt megoldást. Trump már nem képes gyorsan pontot tenni a vámügy végére, de talán a fenséges győzelmi bejelentéseit követően átadja a kérdést a kormányzati szerveknek. Ezt már csak azért is meg kellene tennie, mert az inflációs problémák egyre inkább kényelmetlenné válnak; elképzelhető, hogy bizonyos termékek terén valóban áruhiány lép fel, amit eddig csak riogatásként emlegettek az elemzők.

Gazdasági kérdésekben jelentős mértékben csökkent Trump népszerűsége a választók körében; lehetősége van arra, hogy áthárítsa a felelősséget a kormány tagjaira.

A magyar gazdasági szereplők helyzete a közeljövőben nem ígérkezik kedvezőnek. A már eddig is megélt nehézségek mellett újabb kockázatok sokasága merülhet fel. Az Oroszországgal szoros, elvtársi kapcsolatokkal rendelkező vállalatok eddig is jelentős kockázatot vállaltak az üzleteik révén. Előfordulhat, hogy a politikai viszonyok hirtelen megváltoznak, ami miatt mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió – ahol a kereskedelmi döntésekhez nem szükséges egyetértés – komoly hátrányos helyzetbe hozhatja az orosz importtal összefonódott gazdasági kapcsolatokat. Az amerikai pénzügyi helyzet belső feszültségei és a lehetséges zűrzavarok pedig különösen aggasztóak lehetnek azok számára, akik jelentős államadóssággal és instabil valutával rendelkező országban működnek.