"Amíg egy tankerülethez benyújtott hibabejelentésből elérjük a megoldást, addig egy osztály végigballag a tanév során."

Kedves Olvasók! Szeretném megosztani veletek a tankerületen keresztül történő épület-javítási folyamatokkal kapcsolatos tapasztalataimat, amelyek egy igazgatóhelyettes szemszögéből nézve meglehetősen bonyolultnak tűnnek. Az adminisztratív útvesztők és a lassú bürokrácia sokszor megnehezítik a szükséges javítások elvégzését, ami pedig közvetlen hatással van az iskolai környezet minőségére. A helyzet nemcsak a hatékonyságot csökkenti, hanem a tanulók és a pedagógusok komfortérzetét is befolyásolja. Az épületek állapota kulcsszerepet játszik az oktatás színvonalában, így sürgető szükség lenne egy gördülékenyebb és gyorsabb megoldásra. Bízom benne, hogy a jövőben a tankerület vezetése figyelembe veszi a visszajelzéseinket, és közösen találunk módot arra, hogy a szükséges javításokat hatékonyabban elvégezhessük. Tisztelettel, [Neved]

Minden évben tanúi lehetünk olyan közösségi kezdeményezéseknek, amikor a nyári szünet idején a szülők összefognak, hogy szebbé varázsolják a gyermekeik tanulási környezetét. Festik a tantermeket, kijavítják az apróbb-nagyobb hibákat az épületen, vagy éppen a kerítést újítják fel. Emellett az udvaron is különböző munkálatok zajlanak, amelyek célja, hogy a gyerekek számára kellemesebb és inspirálóbb légkört teremtsenek.

Idén vajon megvalósul-e valahol az ország területén hasonló esemény? E kérdés körüljárására a Szülői Hang Facebook-csoportjában tettünk egy próbát. Jelenleg még nem érkezett olyan szülői visszajelzés, aki részt kívánna venni efféle programokban, de egy budapesti iskola igazgatóhelyettesétől egy érdekes privát üzenetet kaptunk, amely a különböző javítási folyamatokat érinti. Ezt most változtatás nélkül osztjuk meg veletek:

Az iskolák életében mindig is jelen voltak a szülők által végzett közös munkák, amelyek néha spontán módon, máskor pedig hagyományosan egy őszi vagy tavaszi szombatra szerveződtek. Ezen a közös napon a szülők, pedagógusok és diákok együtt vágtak bele különböző feladatokba: kerítéseket javítottunk, termeket festettünk, kerteket újítottunk fel, zárakat szereltünk, vagy éppen a bútorokat pakoltuk egyik teremből a másikba az évfolyamok között. Ezeket a programokat mindig is a közösségépítés részeként kezeltük, és egyik esemény sem volt kötelező sem a tanárok, sem a szülők, sem a gyerekek számára, így a részvétel nem volt túlzottan megterhelő – legalábbis egy ideig. Azonban, amikor már a harmincadik vagy negyvenedik ilyen eseményt szervezi meg az ember, csak a legkitartóbbak maradnak a színfalak mögött, hiszen egy ilyen rendezvény komoly előkészületeket és szervezési feladatokat igényel.

Jelenleg az iskolai karbantartók felelősek ezekért a feladatokért, de gyakran nem tudják egyedül kezelni a helyzetet. Éppen ezért az iskola költségvetéséből beszerzett, esetleg a szülők vagy pedagógusok által támogatott alapanyagok felhasználásával sok iskola az utóbbi időben szervez egy ilyen speciális napot.

Az intézmények költségvetésében mindig van olyan sor, amely a felújításokkal összefüggő, szakembert igénylő kiadásokra tervezett, de ha van is rá keret, gyakran olyan nehézkes a folyamat, hogy addig,

A hibabejelentés egy tankerülethez való eljuttatásától kezdve a hiba elhárításáig akár hónapok is eltelhetnek.

Ennek hátterében az áll, hogy a tankerületi rendszer bonyolultsága miatt a folyamat sajnos túlzottan elnyúlik, még a tankerületi munkatársak legnagyobb igyekezete ellenére is.

Az iskola nem közvetlenül saját költségvetésével gazdálkodik, hanem a tankerület engedélyeztetési folyamatán keresztül kell végigvezetni az összes pénzügyi adatot.

A bármi bármikor megtörténhet, és nem ritka, hogy a szünetek – például a szabadság ideje – alatt is be kell ugrani az iskolába. Előfordult már, hogy a vízvezetékszerelő, a villanyszerelő, vagy éppen az, aki a legjobban tudta időzíteni a munkáját, hirtelen megjelent, és szüksége volt a vezetői aláírásra ahhoz, hogy igazolni tudja a végzett feladatot. Az ilyen váratlan helyzetek mindig izgalmasan színesítik a mindennapokat!

A tankerületi műszaki vezető, vagy az általa megbízott személy, óriási mennyiségű adattal foglalkozik, ami miatt előfordulhat, hogy a javítási kérelem benyújtása és a tényleges javítás között akár 2 év is eltelik.

Az iskolák számára sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha saját hatáskörükben hozhatnák meg a fontos döntéseket, figyelembe véve, mi számít sürgősnek számukra. Lehetőségük lenne arra is, hogy önállóan végeztethessék el a szükséges munkákat – természetesen költséghatékony módon. A rendelkezésre álló keretösszeg adott, így az iskoláknak is érdekük lenne, hogy felelősségteljesen döntsenek arról, kit és milyen áron bíznak meg a feladatokkal.