Amerika nagy háborúja mögött új globális szuperhatalom körvonalazódik, amely a világpolitika színpadán egyre hangsúlyosabb szerepet játszhat.

India egyre inkább arra törekszik, hogy a globális színtéren a jövő szuperhatalmaként határozza meg magát. Ez a törekvés nem alaptalan, hiszen az utóbbi években figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül, bár még messze áll attól, hogy Kínával vagy az Egyesült Államokkal egy szinten említsük. A jövő azonban mindenképpen ígéretesnek tűnik a dél-ázsiai ország számára, és már megvannak az első nagyszabású tervek is. Ugyanakkor a dolgok jelenlegi alakulása még nem teljesen az elképzelések szerint halad Újdelhiben.

Kína 2013-ban jelentette be az Övezet és Út kezdeményezést (Belt and Road Initiative - BRI), amely arra volt hivatott, hogy "újrahuzalozza" az egész világot, méghozzá elsősorban infrastrukturális elemekre támaszkodva. Az elképzelés nem titkoltan arra törekedett, hogy az Egyesült Államok globális vezető szerepét megkérdőjelezze, a feltörekvő keleti nagyhatalom pedig minimum felnőjön riválisához, de inkább át is vegye a hegemón szerepét. Washington sokáig rezignáltan nézte az eseményeket, nem igazán akarta felvenni a kesztyűt, aztán a 2020-as években hirtelen megváltozott az álláspontja és érezhetően be akart szállni a ringbe a nagy kihívó ellen. Ebben pedig partnerre is talált, a Kína régi vetélytársának számító India boldogan vált az új elképzelések egyik motorjává.

A BRI 10. évfordulóján, 2023-ban bejelentették az India-Közel-Kelet-Európa Gazdasági Folyosó (IMEC) érkezését, amely új fejezetet nyit a globális kereskedelem és együttműködés terén.

A nevéből kiindulva nem hagy sok nyitott kérdést, hogy pontosan mit mivel szeretne összekötni, az elképzelés nagyjából az, hogy India nyugati partvidékének fejlődő városait tengeren kapcsolják a Közel-Kelet csomópontjaival, majd innen a szárazföldön folytatódik a folyosó egészen a Földközi-tengerig, ahonnan már csak egy ugrással elérhető Európa is. Elméletben minden adottnak tűnik a megvalósuláshoz: egy feltörekvő hatalom folyamatosan bővülő piaccal, rendkívül tőkeerős gazdag arab országok, és a szintén lehetőségek ezreit rejtő "öreg kontinens". A projekt felkeltette az érdeklődését egy sor lehetséges partnernek, így az Egyesült Arab Emírségek, Görögország és Franciaország is kifejezte, hogy részt vennének benne. A kilátások azt követően is pozitívnak ígérkeztek, hogy Donald Trump került hatalomba az Egyesült Államokban, bár az amerikai elnök gyakran kel ki elődje elképzelései ellen. 2025 elején viszont a Fehér Ház új ura is támogatásáról biztosította az IMEC-et, így tehát minden adottnak tűnt ahhoz, hogy a kínai BRI méltó kihívót kapjon. Papíron.

Az Európát és Dél-Ázsiát összekötő kereskedelmi hálózatban számos földrajzi gyengeség rejlik, amelyek jelentősen befolyásolják a működés hatékonyságát. Ezeket a kritikus "fojtópontokat" főként a Közel-Keleten találjuk, ahol a gyakori katonai konfliktusok miatt a szállítmányozó cégek óvatosabb megközelítést alkalmaznak. A Vörös-tenger bejáratánál tapasztalható helyzet világosan példázza ezt, hiszen a jemeni húszi lázadók folyamatosan támadják azokat a hajókat, amelyeket az izraeli szövetségeseknek tartanak. Az ilyen válsághelyzetekre természetesen léteznek válaszlépések, azonban ezek gyakran éppen az eredetileg tervezett gyors és zökkenőmentes összeköttetést akadályozzák. India tisztában van e problémák súlyával, és ennek megfelelően jelentős mértékben megerősítette katonai jelenlétét Omán környékén. Folyamatos járőrözésekkel igyekeznek biztosítani az indiai gazdaság számára elengedhetetlen nyersanyagok zavartalan áramlását.

Nyilvánvaló, hogy India önállóan nem képes megoldani a Közel-Kelet bonyolult biztonsági kihívásait; ebben a kérdésben a legfőbb szereplő egyértelműen az Egyesült Államok hadereje.

Trump nyíltan jelezte, hogy a nyugati nagyhatalom visszavonulását követően újra aktívan részt kíván venni a régió ügyeiben. Az egyik első intézkedése az volt, hogy a jemeni húszikat terrorszervezetté nyilvánította, majd egy vitatott adatvédelmi kérdéseket felvető beszélgetés keretében döntöttek az ország bombázásáról. Azóta a felek folyamatosan harcolnak egymással, és a rakétazáporok vége még nem látszik. Felmerül a kérdés, hogy miért jelent ez komoly gondot az IMEC-nek, hiszen a fent említett útvonal nem érinti a Vörös-tengert. A válaszok sokrétűek:

A húszik bombázása körül azonban világosan nem az a legnagyobb gond, hogy újult erővel zajlanak a rakétacsapások, hanem inkább az, hogy Irán körül is növekszik a feszültség. Az Egyesült Államok kifejezetten komoly fegyverarzenált kezdett el felhalmozni a régió közelében. Ez egyelőre még nem jelent semmit, könnyen meglehet, hogy Trump csak ezzel akarja tárgyalóasztalhoz kényszeríteni nagy riválisát, viszont egyelőre inkább kevesebb sikerrel. Ha Washington beváltja az ígéretét, és tényleg nagyszabású rakétazáport zúdít Iránra is, akkor szinte bizonyos, hogy ez nem marad válasz nélkül, és könnyen egy elhúzódó, veszélyes háborúba torkollik majd az események láncolata.

Jelenleg felesleges találgatni, hogy az adok-kapok meddig terjedhet és milyen következményekkel járhat. India számára egy széleskörű konfliktus rendkívül komoly fenyegetést jelentene.

Az eddig említett tényezők alapján India szinte "egy béna kacsának" tűnik, pedig ez távolról sem állja meg a helyét. A feltörekvő nagyhatalom imázsát Újdelhi folyamatosan erősíti katonai fejlesztésekkel is. Noha az ország biztonsági prioritásai Pakisztánra és Kínára irányulnak, a nagyobb hatalommal nagyobb felelősség is jár, így ennek megfelelően

Indiának szükséges továbblépnie az Ománi-öböl térségéből, hogy aktívan hozzájáruljon a számára létfontosságú helyszínek biztonságának megteremtéséhez.

Újdelhi nem véletlenül alkalmazza azt a stratégiát, hogy "több vasat tart a tűzben", hiszen Kína tapasztalatait figyelembe véve felismerte, hogy a sokoldalú közlekedési infrastruktúra kulcsfontosságú az ellátás biztosításához. Az igazi kihívás azonban az, hogy ezek a rendszerek most független biztonsági fenyegetések alatt állnak. India tehát a békés megoldások mellett áll, hogy megóvja saját érdekeit és elképzeléseit a jövőre nézve.

Az indiai kormány számára kedvező fejlemény lehet, hogy Narendra Modi miniszterelnök és Donald Trump korábban jó viszonyt ápoltak. Ezért Modi megpróbálhatja meggyőzni az amerikai elnököt, hogy vonja vissza háborús szándékait. Ha azonban ez nem sikerül, India előtt két alternatíva áll: a folyamatos külső fenyegetettség elviselése, vagy a katonai jelenlét növelésével járó nagyhatalmi ambíciók kiterjesztése.