Az EU a megszorítások elkerülése érdekében nem adósságválságra épít, hanem a számmisztika erejével talál ki új megoldásokat.
Ahogy múlt héten véget ért a hágai NATO-csúcstalálkozó, sorra jelentek meg azok az elemzések, amelyek attól tartanak: a GDP 5%-ának védelmi kiadásokra történő fordítása óriási eladósodáshoz vezethet Európában. Az amerikai elnök, Donald Trump amerikai elnök követelésére elfogadott új célkitűzés formálisan az eddigi kétszázalékos elvárás többszörösére növeli a NATO-tagországok költségvetési terheit, de az európai uniós NATO-tagországok egy kiskapuval hatalmas mozgásteret hagytak maguknak. A brüsszeli értelmezés szerint valójában kevés új kötelezettséget jelent a mostani vállalás.
A NATO-csúcsot követően számos vezető amerikai és európai elemzőintézet figyelmeztetett arra, hogy amennyiben a tagállamok valóban a GDP 5%-át fordítják védelmi kiadásokra, az jelentős pénzügyi terhet ró majd rájuk. Ez nem csupán Európára vonatkozik, hanem az Egyesült Államokra is, amely a kezdeményezője volt ennek a lépésnek: 2024-ben az USA is csupán a nemzeti össztermékének 3,4%-át szánja védelmi célokra.
Az Atlantic Council elemzése alapján ez évente körülbelül 1900 milliárd dolláros többletkiadást jelentene a NATO összes tagjára nézve.
Bruegel elemzése alapján az EU-tagállamoknak a jelenlegi 325 milliárd eurós védelmi kiadásaikat 900 milliárd euróra kellene növelniük.
A Politico idézte Giuseppe Conte korábbi olasz miniszterelnököt, aki úgy fogalmazott:
A jóléti, egészségügyi és oktatási rendszerekben elkerülhetetlenek lesznek a jelentős megszorítások, amennyiben a 5%-os célt szeretnénk elérni.
A Carnegie Endowment és a New America szerint is csak akkor kerülhető el az infláció és a pénzügyi túlterhelés, ha az országok strukturált fejlesztési terveket dolgoznak ki. Különösen aggasztó a gyártási kapacitások szűkössége: 2022-ben egy 155 mm-es lövedék 2000 dollárba került, most 8000 felett van. Egy Leopard 2 harckocsi ára 23 millióról 30 millióra nőtt alig két hónap alatt.
Egy, a NATO-tárgyalásokra rálátó bizottsági diplomata a Portfolio kérdésére úgy fogalmazott: "a legtöbb elemzés nem veszi figyelembe, hogy az európai NATO-tagállamok már döntöttek arról, hogy növelik a védelmi kiadásaikat, az Európai Bizottság pedig elindította a ReArm Europe programot, ami a tervek szerint 800 milliárd eurónyi plusz forrást csatornáz be a fegyverkezésbe". A tárgyalásokra tisztviselő szerint az 5%-os NATO-vállalás elsőre jelentősnek tűnik, valójában azonban jól kalkulált politikai manőver volt, amelyben
Trump elérte a számmisztikai győzelmét, míg Európa sikeresen elkerülte a költségvetési csapda valódi veszélyét.
Ahhoz hogy érthető legyen, miért nem aggódnak annyira Brüsszelben, érdemes alaposan megvizsgálni a hivatalosan elfogadott NATO-nyilatkozatot. Ebből kiderül, hogy a GDP 5%-áig terjedő védelmi költés többféle tételt tartalmazhat, így a kiadások között elszámolhatók lehetnek:
Mivel ezek a fejlesztések általában kettős célt szolgálnak – mint például a logisztikai útvonalak, amelyek civil felhasználásra is alkalmasak –, az uniós országok egyszerűen integrálhatják őket a NATO-kötelezettségeik teljesítésébe.
Brüsszeli információink alapján a NATO legújabb döntése inkább szimbolikus jelentőséggel bír az EU-tagállamok számára, mintsem költségvetési átalakulást jelentene. Ennek ellenére a tagállamok nem kerülhetik el a kiadások priorizálását, és előrejelzések szerint a kiadások növekedésével is szembesülniük kell.
A ReArm Europe program már önmagában 800 milliárd eurós pluszkiadásról szól, ennek része a SAFE közös hitelfelvételi mechanizmus is, amelyet 65%-ban kizárólag az EU-ban gyártott eszközökre lehet költeni.
Az Európai Számvevőszék áprilisi jelentése világosan jelezte, hogy komoly hiányosságok vannak a katonai mobilitási infrastruktúrában. E problémák orvoslása érdekében a Bizottság már a NATO-csúcs előtt elhatározta, hogy prioritásként kezeli ezen fejlesztéseket, amelyek a költségvetés 5%-os szintjébe is beszámíthatók. Az első projektekkel kapcsolatos döntéseket pedig a csúcstalálkozó előtt, júniusban már meghozták.
"Ez a rugalmasság, amely az értelmezések széles spektrumát lehetővé teszi – és ami a NATO-nyilatkozat nem éppen pontos megfogalmazásából fakad – azt eredményezi, hogy az EU-tagállamok aktív szereplőkként tűnhetnek fel, miközben valójában nem vállalnak el többet, mint amit már a tavaszi időszak óta elgondoltak" – nyilatkozta egy másik diplomáciai forrásunk.
Egy alternatíva, amely a közgondolkodás szerint még inkább a valóság talaján áll:
évtizedekig nem tartotta be sok ország a 2 százalékos küszöböt, következmények nélkül.
Donald Trump a 2024-es választási kampányában ismételten hangsúlyozta, hogy "Európa potyautas a NATO-ban". Az első pillantásra az 5%-os célkitűzés az ő győzelmét sejteti. Ugyanakkor a Bizottság értelmezése szerint Európa ügyesen alakította ki válaszreakcióját. Már 2022 után egyértelmű volt, hogy a tagállamok fokozzák katonai költségvetésüket - ezt a folyamatot a brüsszeli források most egy új keretben, "koordinált kommunikációval" igyekeznek bemutatni.
Amikor idén márciusban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Donald Trump a Fehér Házban összecsaptak, az európai vezetők már egyértelműen az önálló uniós fegyverkezési program mellett álltak ki. Az Európai Bizottság ezzel szembesült azzal a kihívással, hogy a koronavírus-járvány és az energiaválság következményei továbbra is megterhelik a tagállamok költségvetését, miközben sürgető szükség van a védelmi kapacitások fejlesztésére is.
A már korábban említett ReArm Europe kezdeményezés keretein belül az uniós végrehajtó testület javaslatot tett a tagállamok számára, hogy éljenek a nemzeti menekülési záradékkal (NEC). Ez a mechanizmus lehetőséget biztosít arra, hogy átmenetileg mentesüljenek egyes kiadáscsoportok az uniós adósságszabályok hatálya alól.
A megállapodás alapján a védelmi kiadásaikat fokozó tagállamok a 2021-es katonai költéseikhez képest a bázis év GDP-jének 1,5 százalékos részét költhetik el pluszban.
A NEC-et aktiváló országok 2025 és 2028 között valósíthatják meg a fejlesztéseket, miközben a kiadások hatékonyabbá tételére és a gazdaság ellenállóképességének erősítésére is strukturális reformokat fognak végrehajtani.
Amint arról elemzésünkben részletesen írtunk, az Európai Bizottság eddig 15 országnak engedélyezte a záradék alkalmazását, míg a németek kérelmét egyelőre vizsgálják. A júniusban - még a NATO-csúcs plusz vállalalásai előtt kiadott számítások szerint - 2028-ra átlagosan 1,3 százalékpontos hiány- és 2,6 százalékpontos adósságnövekedést okoz a lépés az érintett tagállamokban.
A második ciklusban (2029-2032) kötelező kiigazítási pálya indul: ez évente 0,4 százalékpontos kiigazítást jelenthet. A Bizottság figyelmeztet: strukturális reformok hiányában a jelenlegi kiadási szabadság megszorításba fordulhat.
A magyar kormány a NEC-aktiváló országok élvonalában helyezkedik el, hiszen a 15 ország között található. Az Európai Bizottság által végzett szimulációk alapján:
A 2029-2032 közötti időszakban Magyarországot évente 0,4 százalékpontos kiigazítási kötelezettség fogja terhelni, kivéve, ha reformokat indít, amelyek lehetővé teszik a visszaterelés 7 éves ciklusra történő kiterjesztését. Ebben az esetben elegendő lehet évente mindössze 0,25 bázispontnyi korrekció is.
A Bizottság álláspontja szerint a deficit 2028-ra, a NEC alkalmazása nélkül, 2,9%-ra, míg a NEC implementálásával 4,2%-ra nőhet. Az adósságráta 74,8%-ról 77,5%-ra emelkedne, ami jelentősen meghaladja a 60%-os uniós referenciaértéket. Ennek következtében automatikusan aktiválódna a korrekciós mechanizmus. Ugyanakkor a jövőbeli kormány lehetőséget kap arra, hogy újabb mentesítéseket kérjen, amennyiben strukturális pénzügyi korrekciós tervet dolgoz ki, és az államadósság csökkenő trendje folytatódik.
A jelentésben Brüsszel határozottan hangsúlyozza, hogy a NEC csupán átmeneti megoldás, és a második fiskális ciklus során minden résztvevőnek vissza kell térnie a középtávú fenntarthatóság elveinek követésére. A szimulációk alapján az adósság 2042-re stabilizálható, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a kiadások mögött alapos és jól átgondolt reformprogramok állnak.
A brüsszeli elemzés alapján megállapítható, hogy azok az államok, amelyek nem hajtanak végre adóreformokat, nem javítják versenyképességüket, és nem reformálják meg nyugdíjrendszereiket, nem részesülhetnek a hosszabb kiigazítási időszak előnyeiből. Magyarország esetében tehát a 2025-2028 közötti kiadások növelése csak akkor lehet fenntartható, ha időben megkezdődnek a szükséges mélyreható reformok.
A NEC kapcsán különösen figyelemre méltó, hogy a tagállamok 2025-ös GDP-jük alapján átlagosan 1,1 százaléknyi többlet mozgástérrel gazdálkodhatnak a költségvetéseikben, lehetőséget teremtve a kiadások növelésére. A tervezett átcsoportosítások révén a védelmi kiadások 2026-ra GDP-arányosan átlagosan 3,2 százalékra emelkedhetnek, amint azt a brüsszeli előrejelzések is jelzik.
Itt jön két másik fontos szempont:
A tagállamok mozgásterét tovább bővíti, hogy számos infrastruktúra-fejlesztés, mint például vasúti pályák, autópályák és repülőterek építése, elszámolhatóvá válik. E fejlesztések közül több az Európai Unió fejlesztési prioritásai közé tartozik, így a tagállamok egy része már megkezdte azok végrehajtását, amelyek hozzájárulhatnak a katonai mobilitás javításához is.
Jelenleg az Európai Bizottság még nem állt elő részletes becslésekkel a NATO 5 százalékos költségvetési limitek várható következményeivel kapcsolatban. Kicsit aggasztó lehet, hogy 2024-ben az EU- és NATO-tag államok átlagos védelmi kiadása a GDP 1,99%-át tette ki. Ugyanakkor a legtöbb ország már 2025-re 3%-os költségvetést tervez, míg a NEC-et aktiváló államok átlagosan 1,1%-nyi mozgástérrel rendelkeznek.
Ez egészülhet a más kiadási kalapokból - például közlekedési infrastruktúra-fejlesztésektől - átsorolt maximum 1,5 százaléknyi tétellel.
Ráadásul az Európai Bizottság arra számít, hogy a következő években a felpörgő hadiipari termelés az uniós gyártóknál az árak csökkenését is magával hozza. Így a kutatóintézetek által megfogalmazott fegyverinflációs hatásokat kiegyenlíthetik a piaci folyamatok.
A brüsszeli optimizmus mértékének megítélése jelenleg meglehetősen nehézkes, amit jól tükröz egy érdekes paradoxon: bizonyos bizottsági számítások szerint a védelmi kiadások növelése és a hadipari fejlesztések felpörgetése 2026-2027 környékén akár 0,8-1 százalékkal is emelheti az uniós GDP-t. Ám ha ez valóban bekövetkezik, akkor a 5 százalékos NATO-vállalásokra vonatkozó kötelezettségeket már egy jelentősebb alapból kellene számítani.
A problémát valószínűleg véglegesen az fogja megoldani, hogy az egyes országoknak lehetőségük lesz éveken át dolgozni azon, hogy elérjék az 5%-os célkitűzést. Eközben Donald Trump 2029-ben, második ciklusának befejeztével, elhagyja a Fehér Házat.
