Az Európai Unióban elindultak a sorkatonaság bevezetésének lehetőségeit firtató diskurzusok, melyek során alaposan elemezték a felmerülő alternatívákat.

Egyre több európai ország fontolóra veszi a sorkatonaság újraélesztését, és ezt a folyamatot most már az EU-s intézmények is egyre alaposabban elemzik. A hadkötelezettség ezen formájával kapcsolatban számos jogos kritika merült fel, azonban a szakértők egy része úgy véli, hogy a kontinens nemzeti hadseregei nehezen biztosíthatják a szükséges létszámot a sorozás valamilyen formájának bevezetése nélkül. A megoldás valószínűleg a háború új frontvonalain fog megjelenni.

Bár a hidegháború utáni évtizedekben sokáig úgy tűnt, hogy a nyugati világban végleg eltűnt a kötelező sorkatonai szolgálat, a hosszan elhúzódó ukrán konfliktus következményeként egyes országok máris újraélesztették ezt a rendszert. Az Európai Parlament nemrégiben készített egy tanulmányt, amelyben azt vizsgálja, hogy a kötelező katonai szolgálat visszaállítása milyen mértékben járulhatna hozzá az unió védelmi képességeinek megerősítéséhez.

Egyelőre az EU-nak semmi ráhatása nincsen az ilyen jellegű szabályozásra, hiszen a védelem a nemzeti kompetenciák közé tartozik. Ebből adódóan elég eltérő, hogy egyes országokban, hogy válogatják össze a sorkatonákat, milyen kompenzációt kapnak, és mennyi időre kell bevonulniuk. Ezzel együtt a jelenlegi 9-ről, az év közepére 10-re növekszik azon tagállamok száma, amelyeknél van kötelező sorozás:

A horvátok esetében az eredeti elképzelések szerint már január elsejétől elindult volna az új program. Az anyagi feltételek viszonylag kedvezőek, hiszen hivatalos tájékoztatásuk alapján a képzésért 2200 eurós, azaz körülbelül 900.000 forintos kompenzációt biztosítanak két hónapra. Bár az elérhető bérek inkább tájékoztató jellegűek, a dánok kivételével senki sem kínál ennél magasabb juttatást, míg a legtöbb országban a bérezés jelentősen alacsonyabb, akár a felére-harmadára is rúghat.

A legfrissebb előrejelzések alapján az intézmény - viszonylag korlátozott keretein belül - visszaállítása Horvátország számára több mint 66 millió eurót (körülbelül 27 milliárd forintot) fog jelenteni. Érdemes megjegyezni, hogy Horvátország nem az első ország, amely az orosz fenyegetésre válaszul hasonló lépéseket tesz.

Litvánia 2015-ben, nyolc év szünet után újból életre hívta rendszerét. Ezt követően Svédország lépett a színre 2017-ben, majd Lettország követte őket 2023-ban.

A sorkatonai szolgálat mértéke és hozzájárulása az aktív hadseregekhez országonként eltérő, de általában a teljes létszám egyharmadától akár feléig terjedhet. Például a balti államokban, mint Lettország és Litvánia, a sorkatonák aránya gyakran csupán a hadsereg kis részét képezi. Ezzel szemben Finnország, amelyik kiemelkedően átgondolt kötelező szolgálati rendszert működtet, aktív fegyveres erejének körülbelül 90%-át sorkatonák alkotják.

A finnek a behívottakat három különböző időszakra osztják, figyelembe véve azok fizikai képességeit és egyéni preferenciáikat.

Azok, akik elvégezték sorkatonai szolgálatukat, vagy egy egységhez sorolódnak, és rendszeres frissítő kiképzések mellett azonnal aktív szolgálatra foghatók, vagy a kisegítő tartalékos erők részévé válnak, akiket további képzés után lehet csak hadrendbe állítani.

Bár gyakran emlegetik a finn haderőt, mint amely az 5 milliós lakosságához képest aránytalanul nagy, 1 milliós katonai erőt képes felvonultatni, a legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy valójában "csupán" 260 ezer katonából álló sereget tudnak mozgósítani. Ennek ellenére Finnország így is az Európai Unió második legnagyobb katonai létszámával rendelkezik.

Bár az Egyesült Államok katonai képességei, felszerelései és műveleti együttműködése messze felülmúlják az európai erőkét, az Európai Unió valójában több katonát tudna mozgósítani. A NATO domináló ereje 1,4 millió aktív katonával és 840 ezer tartalékossal rendelkezik, ami némileg elmarad az európai összesített létszám 2,4 milliójától.

Ahogy egy korábbi Bruegel-Kiel elemzés is rámutatott, Európának elméletben körülbelül 300 ezer amerikai katonának megfelelő harcászati kapacitással kellene rendelkeznie ahhoz, hogy hatékonyan elrettentse Oroszországot egy esetleges támadástól. Ehhez azonban vagy jelentős mértékben javítani kellene a tagállamok közötti együttműködést, vagy pedig komolyabb anyagi forrásokat kellene mozgósítani a nagyobb harci erő kiépítése érdekében, amely képes lenne kompenzálni a technológiai és taktikai hátrányokat.

Főleg ez utóbbiban segítene a sorkatonaság, amit manapság nem úgy kell elképzelni, mint ahogy az Angyalbőrben című sorozat felvételein volt látható. Bár a nem önkéntes jelleg, és a tipikusan alacsony kompenzáció mellett jogosan feltételezhető az, hogy az ilyen rendszerben kiképzett katonák közel sem lesznek olyan ütőképesek, mint a tudatosan erre a pályára készülő emberek, a finn modell itt is jó iránymutatást adhat.

Bár létezik önkéntes alapú sorsolásos kiválasztási módszer, a finn modell rendkívül hatékonyan alkalmazza a "szelektíven kötelező" megközelítést. Ebben a rendszerben a kiválasztás a résztvevők motivációja, fizikai képességeik és már meglévő tudásuk figyelembevételével történik. Ennek eredményeként világosan meghatározzák, hogy kinek kell kötelezően részt vennie, és azután milyen feladatokat kell ellátnia.

Nyilvánvaló, hogy a motiváció hiányának csökkentésében jelentős szerepet játszik a 1939-es téli háború emléke, amit az oroszok robbantottak ki, valamint a két ország közötti 1340 kilométeres határvonal. Noha a közös európai identitás nem rendelkezik ekkora súllyal, az utóbbi évek válságai nyomán ennek fejlődése is megfigyelhető. Egyes történészek véleménye szerint a pacifizmusra nevelt németek körében a Bundeswehr iránti elfogadottság is kezd átalakulni.

Továbbá, a szerdán végre napvilágra került, várt német kormány koalíciós dokumentumban már szerepel, hogy újraindítják a toborzási folyamatokat. Miközben egyes források szerint a CDU a 2011-ben felfüggesztett sorkatonaság azonnali visszaállítását szorgalmazta, az SPD javaslatára egy tavalyi tervezet került előtérbe, amely alternatív megoldásokat kínál.

Fél éven belül várhatóan megkezdődhet a német haderő létszámának növelése, kezdetben önkéntes jelentkezés alapján.

Tény, hogy ha az Európai Unió bármilyen tagállami sorozásra tenne javaslatot, akkor valószínű, hogy a volt finn köztársasági elnök, Sauli Niinistö októberben bemutatott jelentésére is erőteljesen támaszkodnának. Niinistö, aki jelenleg Ursula von der Leyen főtanácsadója, hangsúlyozza a skandináv "totális védelem" doktrína jelentőségét, amely kulcsfontosságú lehet a jövőbeli védelmi stratégiák kialakításában.

Finnországban már sikeresen megvalósítottak egy olyan innovatív koncepciót, amely a katonai és civil elhárítási területek szorosabb együttműködésére épít. A sorozási folyamat így nem csupán a fegyveres erők toborzását szolgálja, hanem lehetőséget biztosít a katasztrófaelhárítás, a kritikus infrastruktúrák karbantartása és a kibervédelmi feladatok ellátására is. Ez a megközelítés lehetőséget adna azok számára, akik valamilyen okból nem tudnak vagy nem kívánnak részt venni a hagyományos katonai szolgálatban, hogy értékes és hasznos szerepet tölthessenek be a társadalom védelmében.

A közös munkán keresztül nemcsak egy haza iránti szélesebb társadalmi elkötelezettséget lehet kiépíteni, hanem olyan mechanikai és digitális képzettségek is megszerezhetőek, amik a civil életben is rendkívül hasznosak lehetnek, különösen most, hogy várhatóan az EU méginkább az ilyen magas hozzáadott értékű munkahelyek teremtésében válik érdekelté a versenyképességi elhatározások miatt.

Ennek megfelelően, míg a finnek kisegítő tartalékos kötelékébe tartozó civilek jó része magas szaktudású gépész vagy szerelő, hozzájuk hasonlóan már Észtországban és Dániában is a sorkatonai szolgálat részévé tették a kibervédelemre fókuszáló programokat. Emellett az Európai Parlament már korábban arra kérte a tagállamokat, hogy

minden unios delegációban legyen a valamilyen eszköz vagy személyzet a külföldi információmanipulációs és beavatkozási (FIMI) támadások elleni védelemre.

A bizalmas információk védelme mellett rendkívül lényeges hangsúlyozni, hogy noha az EU és Oroszország között jelenleg nem zajlik nyílt katonai összecsapás, nehezen vitatható, hogy Oroszország hibridháborús stratégiákat alkalmaz Európában. Ezek a tevékenységek széles spektrumot ölelnek fel: a politikai polarizációt fokozó apró, ám hatékony akcióktól kezdve egészen a civil infrastruktúrákat célzó hekkertámadásokig és szabotázsokig terjednek.