A mentőszolgálat munkatársai úgy vélik, hogy a szendvicsek helyett sokkal fontosabb lenne, ha méltányosabb bért kapnának.

Az étkezési helyzet valóban megoldható, de sajnos az idővel eléggé megszorítva vannak – nyilatkozták lapunknak a mentőszolgálat munkatársai, miután felmerült a felháborodás, hogy vidékről érkezett kollégáik csupán két szendvicset kapnak egy műszakra. Előfordul, hogy csak a műszak végén tudják elfogyasztani az általuk hozott ételt. Ingyenes étkezés ugyan nem áll rendelkezésre a mentősök számára, de állításuk szerint nem ez a legégetőbb problémájuk.

"Ha húsz perc áll rendelkezésedre a kötelező pihenőidőd során, érdemes előre átgondolnod, hogy inkább enni szeretnél, vagy a mosdóba sietnél" - osztotta meg tapasztalatait a mentőszolgálat munkatársa a fővárosban.

A téma azután lángolt fel, hogy szerdán a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége (MOMSZ) egy-Facebook posztban kért segítséget a lakosságtól, a vidéki állomásokról Budapestre vezényelt mentősök ugyanis csak két szendvicset kapnak a tizenkét órás műszakra. Az Országos Mentőszolgálat válaszában viszont arra mutatott rá, hogy a munkáltatói juttatásoknak nem része az étkeztetés.

"A mentőszolgálat sajátos természetéből fakadóan a központi melegétel-ellátás logisztikai nehézségeket is magában hordoz, de minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy támogassuk a megfeszített munkát végző kollégáinkat."

A mentősökkel folytatott beszélgetéseink során kiderült, hogy a jelenlegi szendvicsosztás egy viszonylag új jelenség, amellyel a legtöbben Budapesten eddig még nem találkoztak. A valóságban a mentőszolgálat dolgozói számára nem biztosítanak céges étkezést, így mindig maguknak kellett megoldaniuk az étkezést, ami valóban logisztikai és pénzügyi kihívásokat jelentett számukra. Emlékeik szerint utoljára a Covid időszakában kaptak néha ingyen ebédet, de azt a kirendelt orvostanhallgatóknak szánt kétfogásos étkezés annyira ízlett, hogy végül inkább ők maguk adták át azt.

"A szendvicsek helyett sokkal inkább a megfelelő bérre van szükség" - mondta egy forrásunk az étkezéssel kapcsolatos viták kapcsán.

Fővárosi kollégája szintén hangsúlyozta, hogy "a mentőknél senki sem szolgál fel meleg ételt". György, aki már több mint húsz éve irányít mentőautót Budapesten, és ápolói feladatokat is ellát, rámutatott, hogy a hat órás munkavégzés után mindössze egy húszperces, úgynevezett munkaközi szünetet vehetnek igénybe. Ezt követően, további három óra elteltével, következik egy huszonöt perces szünet, de gyakran előfordul, hogy a tervezett pihenőidőt nem tudják kihasználni, mivel nem mindig kapnak rá engedélyt.

A kötelező szünet bevezetésének egyik fő oka, hogy a mentőautókban az étel és ital tárolása higiéniai szempontból tilos. Valójában azonban ez a szabály nem mindig érvényesül a gyakorlatban, hiszen, ahogy egy szakember fogalmazott: "egy forró nyári napon szinte lehetetlen víz nélkül boldogulni".

A szabályok betartásának néha meglepő következményei lehetnek. "Egy alkalommal ebédszünetet tartottam egy kórházban, persze engedély nélkül. Az ápoló, aki velem volt, már a saját ebédjére készült, amit az állomásnál hagyott. Ám ahogy telt az idő, és jöttek a sürgős feladatok, a szegény ember végül csak este fél tizenegykor tudott enni. Kérdéses, hogy a nap végén az étkezését még ebédnek lehetett-e nevezni" - osztotta meg György a történetét.

Tapasztalatai alapján előfordulhat, hogy az ebéd mellett a vacsora is elmarad, amennyiben valaki huszonnégy órás szolgálatot teljesít. Azonban ez manapság már csak kivételes esetekben történik meg, mivel az utóbbi években sokan kifejezték elégedetlenségüket ezzel kapcsolatban. Ennek következtében mostanra lehetőség nyílik arra, hogy a munkavállalók időben pihenőt tartsanak, akár tizenkét, akár huszonnégy órás szolgálat során.

Ezt megerősítette kollégája, István is, aki szerint ma már csak elvétve fordul elő, hogy este hatkor tudnak ebédelni. Mások szerint az ugyanakkor főleg a Pest megyei, de nem budapesti mentőállomásokon dolgozókkal néha ma is megesik, hogy hiába indulnak vissza ebédelni, mivel hosszabb az út, gyakrabban kapnak közben halaszthatatlan feladatot, ami miatt meg mégis kimarad az ebéd.

A most már kötelezően felrendelt vidéki mentősök sem feltétlenül azt látják a legnagyobb problémának, hogy kapnak-e szendvicset, vagy nem.

"Régen túlórapénzt kaptunk, ha mentünk segíteni Budapestre. Az ment, aki akart és úgy készült, hogy megoldja az étkezést" - fogalmazott lapunknak Sándor, aki a Covid-járvány óta rendszeresen jár fel a fővárosba vonulni. Ő úgy látja, hogy a fővárosi mentőzés nagyobb kihívás, szeret is itt dolgozni, de van olyan kollégája, aki fél tőle, hiszen személyautóval sem szokott a városban vezetni.

„Még ha drágább is az ebéd, akkor is megérte feljönni, hiszen több pénzt kaptunk érte. Ma már nem jár a túlórapénz, és a húszperces ebédszünet igazán kevésnek bizonyul” – mesélte.

Sándor véleménye szerint a vidéki kollégák számára az Országos Mentőszolgálat által bevezetett Hambulancia program nem igazán nyújt számottevő segítséget. A program célja, hogy a csatlakozó vendéglátóhelyek kedvezményes étkezési lehetőségeket biztosítsanak a mentősök számára. Azonban a budapesti kollégák könnyebben hozzáférnek ezekhez a lehetőségekhez, hiszen pontosan tudják, hol találhatók a kedvezményes étkezést kínáló helyek. Ezzel szemben a vidéki mentősöknek sokkal nehezebb dolguk van, mivel nekik először fel kell kutatniuk ezeket a lehetőségeket – mondta Sándor.

"A vidéki mentősök munkája sem különbözik a budapesti kollégákétól: reggel gondosan elhelyezik az ebédjüket a hűtőben, majd amikor visszatérnek, elfogyasztják azt. Az erre szánt húsz perc azonban nem elegendő, hiszen ebbe beletartozik a kézmosás, a mikrózás, és még sok más teendő is" - osztották meg véleményüket többen.

Mostanában olyan pletykák is terjednek a mentősök között, hogy a szünetet majd nem az állomáson, hanem a kórházban lehet kivenni. Ez olyankor lehet problémás, ha valaki az állomáson tárolja az ebédjét, ráadásul a kórházi büfék árai nagyon magasak.

"A kávé ára hétszáz forint, míg a szendvicsért ezer forintot is ki kell csengetni" - számolták be. Az egyik munkatárs megemlítette, hogy már évekkel ezelőtt felvetették a kórházakkal való megállapodás lehetőségét, hogy a dolgozók a menzán étkezzenek, de ebből végül nem valósult meg semmi. "Volt már olyan eset is, hogy egy vidékről érkező mentős nem rendelkezett sem készpénzzel, sem étellel. Végül a szolgálatvezető főorvos volt olyan kedves, hogy adott neki ötezer forintot, hogy tudjon enni" - osztotta meg tapasztalatait egyik forrásunk.