A Márton ikrek trénere így fogalmazott: "A célunk nem csupán annyi, hogy a lányok a legjobbak legyenek, hanem hogy igazi legendákká váljanak a sportágban."

Az "Arany ikrek: a győztes mentalitás" című beszélgetés nyitányaként Suvi Mikkonen felelevenítette azt az emlékezetes pillanatot, amikor először találkozott az akkor mindössze kilencéves, de már a siker utáni vágytól fűtött ikerpárral. Mikkonen, aki még mindig aktív sportolóként tevékenykedett, egy évvel később a riói olimpián is képviselte hazáját. Ekkor Tenerifén látogatott el egy helyi tekvondó egyesület edzőtáborába, ahol a fiatal tehetségek lelkesedése lenyűgözte őt.

Itt találod a legújabb információkat és eseményeket!

- Az egyik edzést követően jöttek oda hozzám a szüleik. Elmondták, hogy a lányok imádják a tekvondót és szeretnének velem tartani Madridba édesapám egyesületébe, hogy ott fejlődhessenek tovább - emlékezett vissza a sikerig vezető út első állomására Mikkonen.

Mikkonen édesapja akkor a spanyol tekvondóválogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. Mivel ő nem foglalkozhatott egyszerre két nemzet sportolóival, így a finn bajnok lányára hárult a feladat, aki már a kezdetektől látta az ikerlányokban a lehetőséget.

- Létezik az a varázslatos pillanat, amikor ráébredsz, hogy valami igazán különlegesre bukkantál. Mindig is vágytak arra, hogy új ismereteket szerezzenek. Szüleik alaposan felkészítették őket az élsportolói karrier mentális kihívásaira, és talán a magyar hagyományok is szerepet játszottak ebben - tette hozzá a Sport Forum Hungary rendezvényén tartott előadásában.

Mikkonen elmélete szerint az emberi elme két alapvető részre bontható: az egyik a kérdések megfogalmazásáért és a kritikus gondolkodásért felelős, míg a másik a feladatok végrehajtására koncentrál. Az edzések mellett folytatott folyamatos mentális felkészítés révén Mártonék képesek voltak arra, hogy az utóbbi aspektus domináljon, ami hozzájárult az ikrek kiemelkedő teljesítményéhez.

Az a célunk, hogy a lányok ne a csupán a legjobbak, hanem a sportág legendái legyenek! - jelentette ki.

Az egyenlítői-guineai Malabóban rendezett női tekvondó-világbajnokság 67 kilogrammos kategóriájába múlt hét pénteken második vb-címét szerző Márton Luana szerint már gyerekkoruk óta egyetlen cél motiválja őket; az olimpiai arany.

Mindig is vágytunk arra, hogy részt vehessünk az olimpián. Ahol ott vagyunk, ott a győzelem a célunk. Amikor megismertük Suvit, úgy éreztük, végre elérkezett a pillanat, amire mindig is vágytunk. Azóta minden egyes nap maximális energiával edzünk. Erről szüleink gondoskodtak, hiszen ők tették lehetővé, hogy Suvival Madridba utazhassunk, mert hittek bennünk. A mai napig ők adják meg azt a kitartást, amire szükségünk van – osztotta meg Luana, aki jelenleg a világranglista negyedik helyén áll, edzője szerint pedig a hónap végére valószínűleg a ranglista élére kerül.

A tavalyi párizsi olimpián az első női tekvondós aranyérmet szerző Márton Viviána elmondta, hogy 14 éves korukban, amikor egyik edzőtársuk olimpiai érmet szerzett, akkor fogalmazódott meg bennük az álom: ők is eljuthatnak a legnagyobb versenyre. Ez a pillanat inspirálta őket, hogy kitartóan dolgozzanak céljaik eléréséért.

- Nagyon fontos volt, hogy edzéseken nem csak a tekvondóval foglalkoztunk, hanem dietetikustól, mentális felkészítésig mindent megadtak nekünk az egyesületnél. Egy élsportoló nem csak az edzéseken, hanem a nap 24 órájában küzd a céljáért. Megfelelően kell táplálkoznod, jól kell aludnod, profi életet kell élni. Születésnapodon nem tudsz bulizni, vagy hajnal négykor lefeküdni, mert az a másnapi edzéseden már meglátszik - magyarázta.

Luana kifejezte, hogy ebből a nézőpontból nézve igazán szerencsésnek érzik magukat, hiszen együtt ez a lemondás sokkal kevésbé súlyosnak tűnik.

- Folyamatosan hangsúlyozzuk, mennyire boldogok vagyunk, hogy mindent együtt élhetünk át. Az edzések során mindig egymást ösztönözzük: "Erősebben, gyorsabban, hova tedd a kezed!" Nagy mértékben segítjük egymást, ami hatalmas támogatást jelent, és minden egyes nap fejlődünk valamiben - osztotta meg a testvér, aki a világbajnoki címe ellenére a 57 kilogrammos kategóriában éppen hogy lemaradt az olimpiáról, de már a 2028-as Los Angeles-i olimpiára készül, ezúttal tíz kilóval nehezebb súlycsoportban.

- Az 57 kilós mezőnyt elfelejtjük. A tervek szerint Viviána a mínusz 67-es, míg én plusz 67-es súlycsoportban tervezek indulni, de ez még változhat annak függvényében, hogyan érezzük magunk. Viviána eddig is a 67 kilogrammosok között versenyzett, az én esetemben viszont sok erősítéssel jár ez a tízkilós ugrás, de nem érdekel milyen súlycsoportban vagyunk, mindenhol nyerni akarunk - jegyezte meg.

Zárásként a kérdésre, hogy bármikor készen állnának-e egy újabb megmérettetésre ugyanabban a súlycsoportban, ami egy izgalmas párbajt eredményezhet, nagyon beszédes választ adtak.