"A háború kezdetétől fogva, a fokozatosan átalakuló globális gazdaságig, Trump vámháborúja számos lehetőséget rejthet magában."
Donald Trump vámpolitikájának lépései mögött nem találunk logikus magyarázatot – állítja Vigvári Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének vezetője. Hozzáteszi, hogy ezekkel a döntésekkel bármilyen következményeket előidézhet. Szerinte a globalizáció, ahogy eddig ismertük, bármikor átalakulhat.
Miért érezheti úgy az ember, hogy a második világháború után létrejött nemzetközi rend most a szétesés szélén áll? Az elmúlt évtizedek során kialakult globális struktúrák, amelyek a békét és a stabilitást hivatottak fenntartani, mára sokszor megkérdőjeleződnek. A geopolitikai feszültségek, a gazdasági válságok és a társadalmi feszültségek együttes hatása aggasztó jelenségeket hoz felszínre, amelyek sokakban a bizonytalanság érzését keltik. Az emberek joggal kérdezhetik: vajon hová vezet mindez, és képesek leszünk-e megőrizni azokat az értékeket, amelyek évszázadokon át biztosították a nemzetek közötti együttműködést?
A világháború lezárásakor a Bretton Woods-i konferencia volt az, amely létrehozta az azt követő intézményrendszert, de az eredeti intézményekből ma már mindössze kettő él: a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank. Ez mindkettő Washingtonban működik, és viszonylag jelentős amerikai befolyás érvényesül bennük. Jóval jelentősebb, mint az 1995-ben létrehozott Kereskedelmi Világszervezetben, a WTO-ban, amelynek a szabályrendszerét Trump már az első elnöksége alatt elkezdte felülírni. Amit most siratunk, az nem feltétlenül a Bretton Woods-i időszak világgazdasága, hanem sokkal inkább a nyolcvanas évek végétől, a kilencvenes évek elejétől kialakult világgazdaság. Innen, Magyarországról valószínűleg azért tűnik ez különösen hangsúlyosnak, mert a rendszerváltással mi ebbe kapcsolódtunk be, és a kelet-európai modernizáció nagyban támaszkodik ennek a kilencvenes években létrejött liberális vagy neoliberális gazdasági rendnek az elemeire. Kialakult a globális termelés, idejöttek a multinacionális vállalatok, ők adják a munkahelyeknek és az ipari termelésnek a nagy többségét a régióban. Tehát
A mi nézőpontunkból ez a folyamat sokkal inkább kedvezőnek tekinthető, mint ahogyan azt az Egyesült Államokban vagy a fejlett nyugati országokban tapasztalhatjuk.
De azért a Nyugat sem hanyatlott ettől, ugye?
Nyilvánvaló, hogy ebben az időszakban sokan meggazdagodtak, és a fogyasztók számára is kedvező változások történtek. A globális gazdasági rend lehetőségei révén a multinacionális cégek képesek voltak olcsón előállítani termékeiket, köszönhetően a kiszervezett termelésnek és a globális értékláncoknak. Ugyanakkor a fejlett nyugati országokban jelentős ipari munkahelyek szűntek meg, ami tovább növelte a jövedelmi különbségeket. Nem meglepő tehát, hogy ezek a problémák politikai kampányok középpontjába kerültek, hiszen sokan hitelesítették ezeket a kérdéseket a választások során.
Branko Milanovic 2013-ban vezette be az elefántgörbe kifejezést, amely a globális jövedelmi eloszlás változásait szemlélteti. A közgazdász a világ népességét elemezve arra a megállapításra jutott, hogy a kilencvenes évek óta a jövedelmi helyzetük alakulása egy olyan görbét formál, amely egy elefántra emlékeztet. Ez a vizsgálat rávilágított a jövedelmi különbségek drámai eltolódásaira és a középosztály helyzetének változásaira is.
