"A Ferencváros egy igazán nagyszerű csapat!" - zengték az olasz drukkerek, miután a

Noha Schmidt Mária históriahajlító szerint a magyar futballt "1956 után politikai akarattal margóra szorította a Kádár-rendszer", 1965 júniusában a magyar csapatok néhány napon belül három fronton múlták felül az olaszokat. A válogatott 2-1-re nyert, a Vasas a KK-döntőben 1-0-ra győzött a Fiorentina ellen, míg az FTC Torinóból vitte el a Vásárvárosok Kupáját a Juventus elől (szintén 1-0). Történt ez egy évvel az Eb-bronzérem és az MTK KEK-döntője után, és ugyancsak egy esztendővel a 3-1-es magyar-brazil vb-karnevál előtt.

Hatvan évvel ezelőtt az FTC két dologért tett meg mindent: hogy elhódítsa a VVK-t, és hogy eljusson Amerikába.

Az utolsó pillanatban még egy különleges kihívást vállalt: egy meccses döntőt játszik Torinóban a Juventusszal. A tengerentúli utazás 1965. május 8-án vált véglegessé, majd a Népsport júniusban bejelentette: "Mivel a válogatott az olasz-magyar mérkőzésre készül, míg a Ferencváros a New York-i torna előtt áll, az FTC terminushiányra hivatkozva lemond a budapesti visszavágóról, így egyetlen mérkőzésben kell döntenie a csapatoknak. A Juventusnak ez az ötlet tetszett. Azonban Torinóban, a kupabizottság előtt heves vita bontakozott ki:"

Mi történik, ha a mérkőzés döntetlennel zárul?

- Két 15 perces hosszabbítás vár ránk.

- Ha utána is döntetlen marad?

- Újabb mérkőzés.

Mi történik, ha a Ferencváros nem lép fel?

- Így hát a Juventus diadalmaskodott.

Végül arra jutottak, hogy ha a kétszer negyedórás ráadás után is döntetlen a végeredmény, akkor mindkét csapatot győztesnek tekintik.

A döntőt június 23-án este fél tíztől rendezték. A Magyar Televízió nem adta, itthon csak a rádió közvetítette az éjszakai előadást. A La Gazzetta dello Sport sem kerített nagy feneket a találkozónak, a VVK-döntő beharangozóját az első oldal alján kezdte. A szalagcím az volt: Finlandia-Italia, mert aznap rendezték Helsinkiben a "rokonok" és az olaszok vb-selejtezőjét. Sandro Mazzola duplájával az azúrkékek nyertek 2-0-ra, a Juventusból csak Sandro Salvadore játszott.

A "zebrák" így álltak fel Torinóban: Anzolin - Gori, Bercellino, Castano, Benito Sarti - Del Sol, Mazzia, Leoncini - Stacchini, Combin, Menichelli. Az FTC meg így: Géczi - Novák, Mátrai, Horváth - Juhász, Orosz, Rákosi - Karába, Varga, Albert, Fenyvesi.

A Juventus 6 győzelemmel, 3 döntetlennel és csupán egy vereséggel jutott el a döntőig, míg a Ferencváros 9 győzelmet és 4 vereséget könyvelhetett el. Az FTC-nek három alkalommal is harmadik mérkőzést kellett játszania, azonban minden esetben kedvezett neki a szerencse, hiszen a végső összecsapásokat a Népstadionban vívhatta. A Wiener SC ellen az eredmények a következők voltak: 2-1, 0-1, 2-0; a Bilbaoval szemben: 1-0, 1-2, 3-0; míg a Manchester United ellen: 2-3, 1-0, 2-1.

Idegenben csak Itáliában, az AS Roma vendégeként nyert.

Meg Torinóban.

A mérkőzés 74. percében a viszonylag alacsony termetű Fenyvesi Máté fejese hozta meg a várva várt győzelmet. Emlékezetes módon, éppen tíz nappal korábban, egy másik kulcsfontosságú összecsapáson, a bécsi vb-selejtezőn is ő volt a hős, amikor az osztrákok ellen szerzett fontos találatot. A Tüskének is nevezett balszélső teljesítménye révén a mérkőzés kimenetele a tavalyi KEK-döntő, a Sporting-MTK 1-0-ás eredményének megismétlődése lett, így a magyar futball újabb 1-0-ás diadalt ünnepelhetett.

A La Stampa szerint "a Juventus technikailag nem tudta felvenni a versenyt a Ferencvárossal". A Corriere dello Sport megállapította:

Nem érdemes túlzottnak lenni a Juventussal kapcsolatos véleményformálásban. Az igazság az, hogy a Ferencváros egy kiemelkedő együttes, és az a teljesítmény, amit Torinóban nyújtottak, teljes mértékben megmagyarázza, miért sikerült legyőzniük a híres Manchester Unitedet.

Mészáros József edző lelkesedéssel osztotta meg véleményét a mérkőzésről: "Úgy gondolom, hogy objektíven kijelenthetem - főként a második félidő teljesítménye alapján -, hogy a végeredmény nem tükrözi hűen a két csapat közötti kvalitásbeli eltéréseket. A kiváló csapatmunkán túl szeretném kiemelni Mátrai, Juhász, Orosz, Rákosi, Varga és Fenyvesi kiemelkedő játékát. Az ő eredményes teljesítményük titka abban is rejlett, hogy Albertet szinte az egész mérkőzés alatt két, sőt olykor három Juventus-játékos vette körül. Ebben a szorosan zárt gyűrűben rendkívül nehéz volt helyzetbe kerülni, de a többiek így több teret kaptak a játékhoz."

A ferencvárosi játékosok hazautaztak, hogy a sikeres hétvégét követően a válogatott színeiben összecsapjanak az olasz válogatottal. Erre különösen nagy szükség volt, mivel az MLSZ lehetőséget adott a listavezető Vasas játékosainak, akik később bajnoki címet nyertek, hogy részt vegyenek a Közép-európai Kupa négyes döntőjében. A piros-kék csapat bravúrosan szerepelt, legyőzve a prágai Spartát 5-4-re, majd a Fiorentinát 1-0-ra, ezzel megnyerve a tornát. Mivel Mészöly, Ihász, Mathesz és Farkas nem álltak rendelkezésre, a válogatott összetétele a következőképpen alakult: Gelei - Szepesi, Mátrai, Sipos (Solymosi), Sóvári - Nagy István, Rákosi - Nagy Antal (Kuti), Bene, Albert, Fenyvesi. A tartalékos magyar csapat végül 2-1-es győzelmet aratott, így hazánk néhány napon belül "3-0-ra" zárta le a mérkőzés sorozatot Olaszország ellen.

Az FTC június 30-án még az árvízkárosultak megsegítésére rendezett jótékonysági mérkőzésen labdázott a Kőbányai Sörgyár csapatával - a 6-2-es mérkőzést nyolcezren látták az Üllői úton -, majd július 7-én az MNK-ban ez az ismeretlen Ferencváros kapott ki 2-1-re a megyei első osztályú Zalaegerszegi Építőktől: Frivalszky - Kuchta (Bernáth), Kundert, Kecskó - Maróti, Lukács - Fenyvesi III, Fábián, Galambos, Fenyvesi II, Pálmai.

Az első csapat július 2-án vágott neki az óceánon átívelő kalandjának. New Yorkban, egy 28 órás izgalmakkal teli utazás után, egy szembetűnő plakát hívta fel magára a labdarúgók figyelmét: "International Football League – május 30-tól augusztus 11-ig."

A futballisták számára szinte elképzelhetetlennek tűnt a helyzet, hiszen az NB I őszi idénye augusztus első napján indult. Csakhogy a dolgok nem alakultak úgy, ahogy azt remélték. Az augusztusi versenyzést csak akkor lett volna érdemes megvárniuk, ha a csoportmérkőzések első felvonásában a clevelandi magyarok örömére Ohióba látogató FTC megnyeri a négyes tornát, ahol a Hamilton csapatát 6-0-ra győzték le. De a győzelem elmaradt. A skót Kilmarnockkal 1-1-et játszottak, majd 4-1-re kikaptak, míg az angol West Bromwich Albionnal 2-2-es döntetlent játszottak, és 2-1-es vereséget szenvedtek el. A lengyel Polonia Bytom ellen pedig 0-0-t hoztak össze, majd 1-2-re kikaptak. Így a lengyel csapat végül az első helyen végzett, és találkozóra készülhetett augusztus 8-án és 11-én a címvédő prágai Duklával, ahol 2-0-ra nyertek, majd 1-1-es döntetlent játszottak.

Évtizedekkel később, Magyarországon a történetbe politikai szálakat szőttek, azt sugallva, hogy a "csoportelső" FTC nem léphetett pályára a Dukla ellen, mivel a Magyar Testnevelési és Sportszövetség hazarendelte volna őket a nyitómérkőzésre. Ez a kijelentés azonban téves, és érdemes megjegyezni, hogy az MTS elnökhelyettese az 1948-49-es bajnoki szezonban a 140 góllal bajnoki címet szerző Ferencvárosnak, Csanádi Árpádnak a neve is közismert a klub történetében.

Valóban, augusztus elsején újraindult az a bajnokság, amely akkoriban tavaszi-őszi formát követett. Az események helyszíne a Népstadion volt, ahol eredetileg délután 15:15-kor kellett volna kezdetét vennie a Vasas és az Ózd összecsapásának. Ezt követően öttől a Ferencváros és az Újpest rangadójának szánt időpont következett. Azonban a kora nyári hőség miatt a mérkőzések időpontját megváltoztatták, így a Vasas-Ózd meccset fél hatra, míg az FTC-Újpest derbit negyed nyolcra időzítették. A televíziós közvetítők viszont azt kérték, hogy a fővárosi rangadót játsszák le előbb.

Az amerikai magyarok lenyűgöző teljesítménye a 60 ezer fős közönség előtt 3-1-es győzelmet hozott, bár a csapat legendás játékosa, Albert Flórián megsérült, és a második félidőben már csak bicegett a pályán, cserelehetőség hiányában. Eközben a Vasas, a Varga - Bakos, Mészöly, Berendy, Ihász - Mathesz, Fister - Molnár, Puskás Lajos, Farkas, Pál II felállásban, 4-1-re diadalmaskodott az Ózdi Kohász felett. A mérkőzést megelőzően a vendégek kapusa, Balogh Zoltán a következőképpen fejezte ki aggodalmait:

Soha nem álltam még reflektorfényben, két ózdnyi néző szeme előtt.

Feltehetően a vereség ellenére is rájött, hogy az ilyesmit könnyű megszokni.