A felvidéki polgármester úgy véli, hogy Józsi bácsi számára nem a kétnyelvű táblák hiánya a legfontosabb, hanem inkább az ivóvíz biztosítása.

Agócs Attila már egy évtizede irányítja a felvidéki kisvárost, amely Dél-Szlovákia egyik legnehezebb sorsú területén helyezkedik el. A kihívások sorozata ellenére Fülek folyamatosan fejlődik, ám az innováció mellett elengedhetetlen a szociális problémák alapos kezelése is. A polgármester véleménye szerint a felvidéki magyarság annyira megosztott, hogy merész elképzelés lenne azt hinni, a közelgő választásokon elérhetik a parlamenti küszöböt jelentő öt százalékot. Agócs úgy véli, hogy szükség lenne egy olyan karizmatikus vezetőre, mint Martin Luther King, aki képes lenne összekovácsolni a közösséget és egységet teremteni a magyarok között.

"A perifériás helyzetünk erősen érződik, hiszen Szlovákia Pozsony-központú, ráadásul a főváros excentrikusan az ország szélén, a délnyugati csücskén terül el, és oda gravitál minden - kezdte Agócs Attila az Indexnek. - A másik fejlődési pont keleten Kassa és Eperjes, azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen mi légüres térben vagyunk.

Ez a vidék a leszakadt területek közé tartozik, ahol a lakosság sokszínűsége különösen szembetűnő. Itt nemcsak magyarok és szlovákok élnek együtt, hanem jelentős számú roma közösség is jelen van, amely a körülbelül 10 ezer fős népesség 35 százalékát képviseli. Ez a sokféleség számos sajátos kihívást hoz magával, például a lakás-uzsora elterjedtségét vagy a drogproblémák felerősödését.

- Kérlek, formáld meg a mondandódat úgy, hogy az egyedülálló legyen - kérte a polgármester.

Agócs előtt nem csupán városfejlesztési és intézménystratégiai kihívások állnak, hanem szociálpatológiai problémák is, amelyekkel szembenéznie szükséges. Nem meglepő, hogy a helyettesének rendőrtiszti múltja van; ennek köszönhetően egy jól megerősített városi rendőrség működik, amelyet egy tízfős roma polgárőrség is támogat. Ez a különleges együttműködés hozzájárul a közbiztonság javításához és a közösségi kapcsolatok erősítéséhez.

A helyi lakosság véleménye szerint Fülek az elmúlt évtizedben, a rendszerváltozást követően, a legnagyobb fejlődésen ment keresztül.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a város fejlesztésében, amelyet egy folyamatosan áramló folyamatnak tekintek. Ebből a dinamikus helyzetből nehéz kitekinteni, mégis érzékelhetőek a különböző vélemények. Fülek gyakran "bezzegvárosként" tűnik fel a párhuzamos összehasonlításokban, különösen Losonccal, amely méretét tekintve közel háromszorosan felülmúl minket. Azonban sok esetben csupán a párhuzamos fejlődésről és az időbeli elcsúszásokról van szó: míg mi már aktívan építkezünk, addig ők még a tervezési fázisban tartanak. Kétségtelen, hogy számos, Fülekről elszármazott, de időnként visszatérő polgár azt tapasztalja, mennyit is fejlődött a város az utóbbi időszakban. Tavaly óta én is vezetem a Nógrádi Városok és Falvak Társulását, melynek középpontjában a kistérség erőforrásainak megerősítése áll, lehetővé téve ezzel a közös gondolkodás és fejlődés gördülékenyebb megvalósítását.

A polgármester büszkén hirdeti, hogy a korábban elhanyagolt, sáros és romos terület, tele földkupacokkal és összedőlt épületekkel, most egy európai szintű parkolóval gazdagodott. Ez a fejlesztés lehetővé tette, hogy a turisták egy kulturált, rendezett környezetben érkezzenek a várhoz. Ma már évente 30 ezer látogató keresi fel a várat, ami háromszoros növekedést jelent a másfél évtizeddel ezelőtti számokhoz képest.

Agócs Attila véleménye szerint az elvándorlás jelenti az egyik legnagyobb kihívást a város számára. Megfigyelései szerint a jelenlegi negyvenes és ötvenes éveikben járó emberek többsége, miután befejezte tanulmányait, visszatért Fülekre, és sokan közülük aktívan részt vesznek a város fejlesztésében és élhetőbbé tételében. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a fiatalabb generációk egyre kevesebb számban térnek vissza. Agócs különösen büszke arra, hogy jelentős lépéseket tettek a kisgyermekes családok támogatásáért: új játszóterek létesítése mellett az óvodák és iskolák felújítása is megtörtént.

Agócs Attila, aki a Híd párt alelnöki pozícióját töltötte be, a párt szétesése után visszavonult a nemzeti politikai színtérről. Azonban nem zárja ki a lehetőségét, hogy a jövőben újra aktívan részt vegyen a politikai életben. Politikai riválisai Bugár Béla egyik legtehetségesebb tanítványaként emlegetik őt.

"Nagy megtiszteltetés számomra, ha Bugár Béla tanítványának tekintenek, de sajnos kevés időt töltöttem el vele, és még kevesebb alkalommal volt lehetőségem négyszemközt beszélgetni. Így nem tudtam tőle elsajátítani a politikai munka fortélyait. Az viszont tény, hogy gyerekkorom óta szimpatizálok Bélával; számomra ő az a példa, ami a normális gondolkodásmódot jelenti az ország ügyeiről és a nemzetiségi problémákról."

A polgármester mély víznek tartja a nagypolitikát és jobban érzi magát olyan közegben, ahol maximálisan ismeri a játékszabályokat, a csapattársait és az ellenfeleit is. A Magyar Szövetség új elnöke, Gubík László több irányba nyit, Agóccsal is találkozott már, aki azonban még csak a kontúrjait látja annak, hogy merre halad az újraszerveződött magyar párt.

Úgy tűnik, hogy komolyan hisznek abban, hogy a következő választások során elérhetik az 5 százalékos küszöböt. Nem szeretném elvenni a kedvüket vagy a lendületüket, de a világ drámai mértékben megváltozott, és a magyar társadalmon belül is hatalmas polarizáció figyelhető meg. Folyamatosan zajlik a vita és a konfliktus, így nehezen tudom elképzelni, hogy ki lenne az a béketeremtő személy, aki képes lenne megnyugtatni egy ilyen nagy tömeget. Minimum Martin Luther King szintű karizmatikus vezetőre lenne szükség. Ha nem alakul ki egy egységes vélemény, amely mögé el tudna sorakozni öt százaléknyi szavazó, akkor igazán nehéz helyzet állhat elő, mivel biztosan felmerülnek megosztó témák.

Gyimesi György, a Magyar Szövetségből kizárt politikai szereplő, nemrégiben az Indexnek nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy az eddigi etnikai politizálásnak vége. Véleménye szerint elengedhetetlen lenne, hogy kialakuljon egy stabil, 3,5-4 százalékos párt, amely képes hatékonyan képviselni a dél-szlovákiai régió érdekeit, és hogy találjanak egy olyan szlovák politikai partnert, akinek szintén fontos ez a terület.

Agócs Attila felvetése provokatív kérdést vet fel: vajon hova érdemes betagozódnunk? Egy konzervatív vagy populista baloldali irányzatba, esetleg a liberális pártba? Az igazság az, hogy egy ekkora közösség világnézete soha nem fog egységes lenni. Fontos lenne, hogy őszintén számba vegyük, mik a konkrét feladatok, amelyek a szlovákiai magyarság előtt állnak, és amelyekhez elengedhetetlen a magyarként való politizálás. Bizonyára léteznek olyan sürgető ügyek, mint például a kétnyelvűség kérdése vagy a Beneš-dekrétumok bizonyos alparagrafusainak rendezése. Azonban sokkal lényegesebb, hogy a mi közösségünk tagjai, mint például Józsi bácsi egy kis gömöri faluban, nem csupán kétnyelvű táblákat várnak, hanem alapvető szükségleteik, mint például az ivóvíz biztosítását. Jelenleg a vízhálózat hiányzik, és a kutak vize a hosszú évek műtrágyázásának következtében ihatatlanná váltak.

Sokkal egyszerűbb kétnyelvű táblát készíteni, mint ivóvizet biztosítani több száz faluban, hiszen ez milliárdokat emészt fel és évtizedekig eltart. Ha viszont jó kapcsolatokat ápolunk a hatalommal, olyan táblák kerülhetnek a falakra, amilyeneket csak elképzelünk, és még fotózkodni is lehet velük. De könyörgöm, ennél sokkal fontosabb dolgok várnak ránk! Például, hogy Józsi bácsi ivóvízhez juthasson – és ha a kúthoz kétnyelvű tábla vezet, az nyilván örömet okoz neki, de először is, a vízre van szüksége.

Agócs kifejtette, hogy a választások során Híd-párti szavazóként mindig mély szeretettel és büszkeséggel jelölte meg a szlovák értelmiséghez tartozó szakembereket, mivel úgy érezte, hogy ezzel hozzájárul az ország javához. A Magyar Szövetség ügyében egyelőre türelemmel vár; ha úgy látja, hogy a párt tevékenységei valóban az ország európai jövőjét szolgálják, akkor elgondolkodik a lehetséges szerepvállaláson. Jelenleg azonban számára még nem világos, hogy milyen irányt kíván követni a Szövetség.