A határok között ingázó, a két kultúra közötti térben lebegő bennfentes kívülálló.

"Szörnyű volt" - idézte fel a Guardiannek a 2016-os Booker-ceremóniát David Szalay. A Minden, ami férfi című kötete abban az évben a rangos díj rövidlistájára került, ő pedig feszengve ülte végig a díszvacsorát, mert végig azon tűnődött, az est fénypontján vajon pódiumra kell-e majd állnia. Akkor a zsűri Paul Beattynek ítélte a Bookert, a Kanadában született, magyar származású szerzőt pedig teljesen traumatizálta az alkalom.

Ezúttal minden megfordult. November 10-én Szalay Flesh című műve elnyerte a Booker-díjat. Ez az elismerés, amelyet 1968 óta osztanak ki, 50 ezer fonttal (körülbelül 22 millió forint) jár, és olyan neves írók büszkélkedhetnek vele, mint William Golding, Salman Rushdie, Alice Munro, Philip Roth és Lydia Davis. Érdekesség, hogy 2015-ben a Nobel-díjjal kitüntetett Krasznahorkai Lászlónak is ezt a rangos díjat ítélték oda.

A Londonban megrendezett ünnepséget követően tartott sajtótájékoztatón Szalay kifejtette, hogy amikor László megkapta a Nobel-díjat, az első reakciója az volt: "Ó, Istenem, úgy tűnik, hogy a magyar írók kvótája nála teljesült az idén." Hozzátette: "De végül is én brit író vagyok" – olvasható a New York Times tudósításában. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a magyar nevű szerzők számára az idei év mindenképpen rendkívül jelentős.

Két különböző világ és három alapvető elem.

A fenti idézet Szalay díjazott művének talán legfontosabb motívumát tárja fel. A "Flesh" története a két világ közötti ingázásra épül. A főszereplő, István, fiatal kamaszként egy, a horvát határ közelében fekvő magyar városban él. Elszigetelődik a kortársaitól, és egy, az édesanyjával egyidős szomszédasszonnyal titkos kapcsolatot alakít ki. Egy tragikus baleset következtében javítóintézetbe kerül, majd Irakban teljesít katonai szolgálatot, ezt követően pedig Londonban próbálja megvalósítani álmait. Először egy éjszakai szórakozóhelyen dolgozik kidobóként, később pedig egy gazdag család sofőrjeként helyezkedik el, ahol nem sokáig tartózkodik, hiszen hamarosan a ház úrnőjével létesít intimitást.

Szalay ugyan nem járt Irakban, de születése után rövid ideig Libanonban élt, és Dél-Magyarország, valamint London utcáit is megismerte. Így hát jól ismeri a regényének helyszíneit, ám ahogy a Guardiannek elmondta, a "Flesh" nem önéletrajzi mű, még ha a két város és kultúra közötti ingázás számára is egyfajta valós tapasztalatot jelent. "Azokban az években, amikor Londonban éltem, a nevem miatt mindig is volt egy olyan érzésem, mintha... kívülálló lennék. Talán ez túlságosan is hangzatos, de Magyarországon egyértelműen kívülállónak számítottam, még ha bennfentes kívülállóként is. Miért? Mert magyar származású vagyok, de a nyelvet nem beszélem olyan jól."

Szalay Oxfordban szerzett diplomát, majd telemarketinges és különböző értékesítői feladatokkal foglalkozott. Idővel azonban Londont túl nagynak és túl zajosnak találta. 2009-ben azzal a céllal érkezett Magyarországra, hogy néhány hónapot itt töltsön, és az írásra összpontosítson, de végül tíz évig maradt. Mint mondja, ennek egyik oka, hogy jól el tudott boldogulni a honoráriumaival. Ismeri mind Londont, mind Magyarországot, és ahogy a Literának mesélte, leginkább a saját világáról szeret írni. "A történeteim – fejtette ki – általában a személyes tapasztalataim, másoktól hallott anekdoták és a saját kitalációim keverékei. Ezek a három elem minden írásomban jelen van, és szinte lehetetlen ezeket szétválasztani a kész szövegben, akárcsak egy süteményben sem tudjuk már elkülöníteni az összetevőket."

A szürke zónák krónikása

Szalay életművében a férfiak perspektívái és a figyelem terjedésének korlátai régóta jelen vannak. Hasonlóan a különböző szürke zónákhoz, ezek a motívumok már korábbi munkáiban is fellelhetők. A 1974-ben Québecben, egy kanadai édesanya és egy magyar édesapa gyermekeként született Szalay 2010-ben a Telegraph által összeállított 20 legígéretesebb brit szerző között tűnt fel, majd három évvel később a Granta a legjobb fiatal brit írók között emelte ki nevét. Művei immár több mint 20 nyelven olvashatók, és a BBC számos rádiójátékot készített az írásaiból. A Flesh a hatodik könyve a sorozatban.

A London and the South-East című, 2008-as debütáló regénye egy reklámügynökről szól, aki a pszichoaktív szerek ködén keresztül egyre homályosabban érzékeli a saját életét. Végül kicsúszik a lába alól a talaj, és egy élelmiszerboltban köt ki, ahol a polcok feltöltése lesz a feladata. A magyarul is elérhető (Sári Júlia fordításában, a Typotexnél megjelent), 2010-es Az ártatlanság az Urál lábánál fekvő zárt városban, Szverdlovszkban játszódik. Főszereplője az állambiztonságnak dolgozik, és a sztálinizmustól a brezsnyevi enyhülés időszakáig kísérhetjük figyelemmel a mindennapjait.

A 2012-es Spring (Tavasz) kaleidoszkópszerűen mutatja be James és Katherine kapcsolatát, akik egy londoni esküvőn találkoznak, de onnantól fogva, hogy telefonszámot cserélnek, semmi sem alakul a terv szerint. A kötet nemcsak egy kapcsolat dinamikáját mutatja be, hanem a kétezres évek elejének Londonja is plasztikusan jelenik meg a fejezeteiben. A magyarul szintén megjelent (Kossuth, fordította: Kiss Gábor Zoltán) Minden, ami férfiben kényszerhelyzetekben lévő férfiakról olvasunk. Európát bejáró tinédzserről, korábban Irakban szolgált, jelenleg biztonsági őrként dolgozó fiatalemberről, élete nagy dobására készülő ingatlanügynökről és egy mindenét elvesztő milliárdosról.

Ahogy észrevehető, bizonyos helyzetek, történeti elemek és karakterek visszatérnek a Flesh című műben is. Szalay a Könyvesnek adott interjújában így fogalmazott: "A Minden, ami a férfi nem csupán egy történetgyűjtemény, hanem egy organikus alkotás, amelyet az egyre érettebb férfiszereplők fűznek össze. Ebből a szerkezetből egy olyan narratíva bontakozik ki, amely valójában regénnyé formálja a könyvet."

A 2019-ben megjelent Turbulencia című mű egy izgalmasan összefonódó történetsorozat, ahol a közös nevező minden egyes szereplő életében a repülőgépre való felszállás. Minden egyes elágazás különböző sorsokat és élményeket tár elénk, miközben a levegőbe emelkedés valamilyen módon összeköti őket.

Hajnal, a nap első fényei, a világ csendes ölelésében; a lustaság egy kényelmes takaró, amely alatt az álmok még mindig élnek; a magány pedig egy szelíd társ, aki a lélek mélyére pillantva felfedi a belső világ titkait. E három érzés egy különleges harmóniát teremt, ahol a pihenés és az önreflexió találkozik, és a létezés szépségei lassan kibontakoznak. Az ébredés pillanatai, amikor a világ még álomra hajtja fejét, lehetőséget adnak arra, hogy elmerüljünk a csendben, és csak magunkra figyeljünk.

Nem vagyok biztos abban, hogy a repülőutak miként alakulnak mostanában, de a Szalay által készített videóból világosan kiderül, hogy a zajos vonatok rendkívül irritálják őt. Az írói folyamatához szükséges csend és magány számára pótolhatatlan, és úgy véli, hogy a reggeli órák, különösen az ébredés utáni percek, a legértékesebb időtartamok, amikor igazán tud dolgozni. Ezen a felvételen mesél arról is, hogy fiatal korában mindent elolvasott, amit Frederick Forsyth írt, ám míg a Hobbitot élvezettel olvasta, A Gyűrűk Urát már unalmasnak találta. Mostanában újra felfedezte Camus műveit, és újraolvasta Dosztojevszkij A félkegyelműjét, valamint Joseph Conrad A sötétség mélyén című könyvét is. Mégis, tinédzserkorának legfontosabb könyvei szinte mind csalódást okoztak számára. Ezzel szemben Tarkovszkij Andrej Rubljovját a mai napig nem tudja megunni.

Nemrégiben Dua Lipa könyvklubjának csatornáján az olvasók kérdéseire válaszolt, és egy Réka nevű érdeklődő azt firtatta, hogy származása, Magyarország, hogyan hat az írásaira. Dua kifejtette, hogy ez a hatás minden egyes könyvében megjelenik, de a 'Flesh' című művében különösen hangsúlyos, mivel a történet középpontjában is egy magyar főszereplő áll.

Roddy Doyle, aki 1993-ban elnyerte a Booker-díjat, az idei zsűri elnökeként kiemelte a Flesht, mint egyedülálló és rendkívüli művet. Zadie Smith szintén elismerően nyilatkozott róla, lenyűgözőnek titulálva a regényt, amelyet Dua Lipa már a könyvklubjában is megemlített, és október hónap könyvévé választott.

A díjátadót követő sajtótájékoztatón Szalay érdekes módon úgy nyilatkozott, hogy 2016-hoz képest ezúttal "kísérteties nyugalommal" figyelte az eseményeket. Határozottan érezte, hogy most sem ő lesz a szerencsés, aki hazaviheti az elismerést. Végül azonban tévedett.

A Guardiannek februárban tett nyilatkozatában a kilenc évvel ezelőtti shortlistes megjelenése óta bekövetkezett karrierbeli változásairól beszélt. Utólagosan hálásnak érzi magát, amiért a Booker-díjat akkor nem neki ítélték, mert úgy véli, hogy ez lustaságot szült volna benne: úgy érezte volna, hogy megérkezett, és nem szükséges többé bizonyítania, sietnie. Arra, hogy a mostani elismerés után esetleg ellustulna-e, még korai lenne választ adni, de az már biztos, hogy jövő ősszel magyar nyelven is megjelenik a Flesh című regénye. A Libri kiadásában, Barabás András fordításában kerül a könyv az olvasók elé.