A magyar építészről készült filmet 7 Golden Globe-jelölésre méltónak találták. De ki is valójában Tóth László? És mit is jelent a brutalizmus? Tóth László egy figyelemre méltó magyar építész, aki munkásságával jelentős hatást gyakorolt a kortárs építésze

Különböző indokok miatt néhány hónappal ezelőtt a világ még csak keveset tudott a brutalista építészeti stílusról és annak kiemelkedő alakjáról, Tóth Lászlóról. Most viszont megérkezett a hír, hogy a "Brutalista" 2025 legjobban várt filmje lett.

A lenyűgöző, 3 és fél órás epikus alkotás premier előtti vetítése már megtörtént a magyar közönség számára a Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál keretein belül. A film hivatalosan január 23-án debütál a mozikban, ahol a nézők végre teljes egészében átélhetik ezt a brutális hosszúságú művet.

Az amúgy is fokozott érdeklődést tovább növelte, hogy A brutalista hét különböző kategóriában is jelölést kapott a Golden Globe-gálára. A rendező, Brady Corbet, valamint a főszereplők, Adrien Brody, Guy Pearce és Felicity Jones is esélyt kaptak a díjra, de a film forgatókönyve és eredeti zenéje szintén versenyben van. Ráadásul A brutalista a legjobb filmdráma kategóriában is esélyes a Golden Globe-on, ami még inkább felkeltette a figyelmet.

A film középpontjában egy magyar építész áll, ám a történet sokkal több magyar vonatkozást rejteget magában. A legtöbb jelenetet Magyarország festői tájain rögzítették, és a produkciót Petrányi Viktória társproducer irányította, míg a vágást Jancsó Dávid végezte. Emellett számos elismert magyar szakember is hozzájárult a hét éven át tartó alkotófolyamat sikeréhez.

A legmagyarabb vonatkozás a történetben kétségtelenül az Oscar-díjas színész, Adrien Brody, aki mögött egy izgalmas családi háttér rejlik. Édesanyja, Sylvia Plachy, Budapest szívében látta meg a napvilágot egy jómódú, magyar-cseh zsidó családban. Nagyapja a német Brunsviga számológépek gyártására specializálódott, ám az üzemét 1949-ben államosították, ami mély nyomot hagyott a család életében. Sylvia 1956. december 10-én, a magyar forradalom eltiprása után, mindössze 13 évesen, egy lovaskocsiban rejtőzve lépte át az osztrák határt a családjával. Két év elteltével New York Queens negyedében kezdtek új életet, ahol 1963-ban Sylvia megkapta az amerikai állampolgárságot. Adrien Brody 1972-ben született, és bár édesanyja mindig igyekezett magyarra tanítani őt, a nyelv elsajátítása sosem ment neki zökkenőmentesen. Ily módon a magyar gyökerek és a tengerentúli életformák különös elegye formálta Adrien identitását.

Származása jelentős mértékben hozzájárult karrierjének alakulásához. Habár már 1989 óta szerepelt hollywoodi produkciókban, a valódi áttörést Roman Polanski 2002-es holokauszt drámája, A Zongorista hozta el számára. A filmben egy szegény lengyel zsidó zongoristát alakított, miközben édesapja lengyel, nagyapja pedig cseh zsidó származású volt. Ezek a családi gyökerek most különösen fontos szerepet játszanak számára, hiszen a brutalista több jelenetében magyarul is megszólal.

A brutalista a 81. Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be, ahol a Variety elismert filmkritikusa, Owen Gleiberman a következőképpen méltatta a filmet:

Anélkül, hogy bármilyen részletet felfednénk, elmondhatjuk, hogy a film mélyebb rétegekben is mozog. Olyan fontos témákat érint, mint az antiszemitizmus, a beilleszkedés nehézségei, a féltékenység bonyolultsága, a hűség kérdése, valamint a tehetség megzabolázhatatlan természete.

A film lenyűgöző vizuális világa részben annak a ritka technikai megoldásnak köszönhető, hogy a felvételekhez egy régóta elfeledett, 35 mm-es VistaVision formátumot használtak. Hollywood már hosszú ideje elkerüli ezt a módszert, ám ennek ellenére a képek hihetetlenül élethű és hiteles élményt nyújtanak. Az így készült snittek valóban magával ragadóan tükrözik a múlt szépségét és autentikus hangulatát.

A Brutalista olyan, mintha Francis Ford Coppola egy zöld háttér nélküli stúdióban álmodta volna meg a Megalopolist. Ez az alkotás is egy amerikai eposz, egy építész látnok odüsszeiája, aki a csúcsról a mélybe, majd újra a csúcsra emelkedik. A film rávilágít arra, hogy mindenhez, amit létre akarunk hozni, pénz és támogatás szükséges. Akár egy monumentális épület felépítése, akár egy film megvalósítása, a háttérben mindig ott bujkál a finanszírozás kérdése. Végső soron az alkotás szabadsága és a kereskedelmi érdek örök harcban áll egymással. A Brutalista egy olyan film, amit kizárólag a nagy vásznon érdemes élvezni, és lehetőleg nem a napfényes délutáni matinék során.

Tóth történetébe egy hajó fedélzetén léphetünk be, amikor bevándorlóként először pillantja meg a Szabadság-szobrot. Mint elismert építész Magyarországon, könnyedén választhatná a kényelmesebb utat, és csatlakozhatna rokonához, Attilához (Alessandro Nivola), aki bútorboltjában várja. Azonban egy váratlan esemény révén találkozik a tehetős Harrison Van Burennel (Guy Pearce), aki felkéri őt apja történelmi könyvtárának felújítására a családi birtokon. Ez a lehetőség óriási lökést ad Tóth karrierjének, ám élete fő művének megvalósítása nem mentes a kihívásoktól. A film mélyrehatóan feltárja Tóth magánéletét is, különösen feleségével, Erzsébettel (Felicity Jones) való kapcsolatát, akivel együtt nevelik László unokahúgát, Zsófiát (Raffe Cassidy).

A Brutalista merészsége igazán figyelemfelkeltő, és nem meglepő, ha néhány magyar néző számára túlzásnak tűnik. A filmet ugyanis két „felvonásban” mutatják be. Az első rész címe „Az érkezés rejtélye”, míg a második „Szépség nehézsége” néven fut. A két felvonás között egy negyedórás szünetet tartanak, ami lehetőséget ad a nézőknek, hogy egy kis szusszanást nyerjenek a 215 perces intenzív élmény során. Így mindenki felkészülhet a következő izgalmakra, és egy kis időt szentelhet a film hatásainak feldolgozására.

A brutalizmus nem csupán egy művészeti irányzatot jelöl, hanem inkább egy jelentős időszakot, amely az 1950-es évek elejétől egészen az 1970-es évek közepéig terjed. E stílus fogalmát és gyökereit számos módon értelmezik, de egy dolog biztos: Anglia volt a szülőföldje. Az irányzat alapvető inspirációját Le Corbusier alkotásai adták, amelyek új szemléletet képviseltek az építészet világában.

A brutalizmus kifejezés legelterjedtebb magyarázata a francia "béton brut" kifejezésre vezethető vissza, amely "nyers beton"-t vagy "befejezetlenséget" jelent. E stílus megjelenését egy svéd építész, Hans Asplund nevéhez kötik, aki jelentős hatással volt a modern építészeti irányzatokra.

A brutalista építészet markáns vonása a nyersbeton dominálása, valamint a masszív, erőteljes épületelemek alkalmazása. A korszak betontechnológiai korlátai tovább fokozzák ezt a hatást, hiszen a zsaluzatból kibújó betonfelületek gyakran egyenetlenek és nyers textúrájúak voltak. Ennek következtében az épületek zord, félkész, ugyanakkor monumentális megjelenést kölcsönöztek maguknak.

A rendkívül részletes emberábrázolásnak és a gazdag előtörténetnek köszönhetően azt is gondolhatnánk, hogy Tóth László egy hús-vér ember, hazánk méltatlanul elfeledett fia. De ez nincs így. Az Adrien Brody által megformált építész Brady Corbet rendező, és Mona Fastvold svéd társszerző agyszüleménye.

Azt azonban Fastvold egy korábbi interjújában elismerte, hogy a forgatókönyv megírása közben rengeteget olvasott a brutalista építészetről, valamint a XX. századi magyar történelemről, és a kitalált karakterbe több valós személy munkásságát is belegyúrta. Sajnos azt nem árulta el, hogy pontosan kik voltak azok a nemzetközileg ismert magyar építészek, akik inspirációként szolgáltak. Ha azonban megnézzük a brutalizmus legnagyobb alakjait, akkor összesen két személy jöhet szóba.

Az építész 1902-ben Budapestre született, egy tehetős polgárcsalád gyermekeként. Hasonlóan a Brutalizmus kiemelkedő alakjához, ő is zsidó származású volt. Édesapja ügyvédként tevékenykedett Bécsben, míg édesanyja jelentős erdőbirtokok tulajdonosaként tevékenykedett Galíciában és Erdélyben. Gyermekkora Szászrégenben zajlott, a családi birtok idilli környezetében, de sok időt töltöttek a fővárosban, az osztrák Alpok csodás tájain, valamint Isztria festői üdülőhelyein is. Otthon a német nyelv volt a domináló, ám a kisfiú gondolatai főként magyarul formálódtak. Ebből fakadóan életének végéig erős magyar akcentussal beszélte az idegennyelveket.

Gellérthegy varázslatos panorámáján álló házuk felújítása előtt a megbízott építész egy különleges könyvet hozott magával, amely a brit építészeti stílusok gazdag világába kalauzolta el őket. Ezzel a gesztussal világossá vált számára, hogy pontosan milyen irányvonal érdekli őket, és milyen álmok fűzik a ház jövőjéhez.

Tanulmányait Ausztriában és Svájcban folytatta, mígnem végül a korabeli művészeti oktatás egyik legkiválóbb intézményébe, a párizsi École des Beaux Arts-ra került.

Akárcsak a modern építészet egyik kiemelkedő alakja, Le Corbusier, úgy a tanára, Auguste Perret is meghatározó hatással volt rá. 1924-ben Szivessy Andrással közösen nyitottak irodát Párizs szívében. Kezdetben lakberendezési tárgyak tervezésére összpontosított, miközben számos tanulmányúton vett részt. Bejárta Görögországot, Törökországot, Palesztinát, Egyiptomot, valamint a legjelentősebb európai országokat, így mondhatni, hogy Le Corbusier által kijelölt ösvényen haladt előre.

Fiatal korában már arról álmodott, hogy létrehozza a "függőleges falut". Évtizedekkel később, a kispénzű családok megsegítésére, megvalósította ezt az álmát Európa legmagasabb toronyházának megépítésével. Az épületben saját óvoda, orvosi rendelő, idősek klubja és hobbiszobák várták a lakókat, így teremtve meg a közösségi élet új formáját. Indulatos természete és szókimondó stílusa miatt sokan megosztott véleménnyel voltak róla, de merész építkezései mindig is figyelemfelkeltőek voltak.

A II. világháború következtében az Egyesült Királyság területén négymillió otthon semmisült meg, ami súlyos lakhatási válságot eredményezett. A brit kormány sürgősen próbálta megtalálni a megoldást erre a kritikus helyzetre. Ekkor lépett színre Goldfinger Ernő, aki innovatív moduláris házainak terveivel kívánta orvosolni a problémát.

A korszak meghatározó építészeti alkotásai közé sorolható a 27 emeletes Balfron Tower és a mellette álló, tizenegy emeletes Carradale-ház Poplarban. Ezek az épületek ihlették a Kensal Townban található, 31 emeletes Trellick-tornyot, amely szintén a brutalista építészet jellegzetes példája. E három épület együttese Goldfinger életművének kiemelkedő darabjaként is számon tartott.

Ha valóban ő ihlette A brutalistát, akkor nem ez volt az első kultikus alkotás, amelyre hatással volt. Goldfinger goromba volt, ordibált a munkatársaival, az alkalmazottait a legkisebb mulasztásokért is kirúgta. Másnap aztán többnyire visszavette őket. A legtöbben vissza is akartak menni hozzá, mert rajongtak érte. Marxistának vallotta magát, de bejáratos volt a brit királyi családhoz. A korabeli brit elitben mindenki ,,intelligens gonoszként" ismerte. Ennek köszönhette, hogy 1959-ben Ian Fleming róla mintázta a brit szuperkém, James Bond ellenfelét Goldfingert, akinek az érintésétől minden arannyá változott. Miután a magyar építész beperelte az írót, Fleming a következő könyvében már megváltoztatta a főgonosz nevét.

Bár kétségtelen, hogy Goldfinger Ernő a legismertebb brutalista építész, van egy aprócska hiba: sosem élt az Egyesült Államokban. Ezzel szemben Adrien Brody a film nyitányában New Yorkba érkezik. Nyilvánvaló, hogy az amerikai alkotók a földrajzi közelség és a népszerűsítés érdekében módosították a helyszínt, de az is lehetséges, hogy egy másik magyar sztárépítész életművére utaltak.

Breuer élete talán nem volt olyan kalandos, mint Goldfingeré, de hagyatéka nem kevésbé impozáns. Érdekes, hogy a két építész szinte egy időben látta meg a napvilágot, osztotta meg az emigrációs élményeket, és mindketten hasonló időszakban távoztak az élők sorából.

Breuer, akárcsak a fiktív Tóth László, a zsidó származása miatt kényszerült elhagyni Magyarországot. Az útja során Anglián is áthaladt, mielőtt végleg New Yorkba érkezett. Ezért valószínű, hogy ő volt az inspiráció forrása az alkotók számára.

Breuer Marcell Pécsen látta meg a napvilágot, ahol első lépéseit tette a művészet világában. Húszéves korában a bécsi Képzőművészeti Akadémia falai között bővítette tudását, majd nem sokkal később a híres Bauhausban folytatta tanulmányait. Itt nemcsak tanult, hanem később maga is a tanári pulpitusra állt, hozzájárulva a modern design fejlődéséhez.

Miután elhagyta a Bauhaust, azzal a céllal tért vissza Magyarországra, hogy Budapesten saját építészirodát alapítson. Azonban a Mérnöki Kamara, zsidó származása miatt, nem fogadta be a tagjai közé, habár korábban Fischer Józseffel és Molnár Farkassal együtt megnyerték a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatát, amely a korszak egyik legnagyobb presztízsberuházásának számított. Ekkor határozta el, hogy végleg búcsút int Magyarországnak.

Miután európai és észak-afrikai tanulmányutakat tett, valamint egy rövid londoni tartózkodás után, 1937-ben Walter Gropius hívására az Egyesült Államok Harvard Egyetemére érkezett tanítani. E két kiemelkedő építész kreatív együttműködése során a Bauhaus stílus találkozott az új-angliai favázas építészet hagyományaival. Az így létrejött lakóházak gyorsan elterjedtek, mint a gombák az Egyesült Államok egész területén.

1946-ban Breuer New Yorkba költözött, és azóta egy sor izgalmas megbízással árasztották el. Az ő nevéhez fűződik számos jelentős épület, többek között a Whitney Museum of American Art, a Sarah Lawrence College színháza, valamint a Szent János-apátság a minnesotai Collegeville-ben. Emellett részt vett az Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium washingtoni épületének tervezésében is. Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem nemzetközi szinten is tevékenykedett, hiszen a párizsi és a New York-i UNESCO székházak megalkotásában is közreműködött.

1968-ban a Time magazin a modern építészet meghatározó alakjai között emelte ki az egyik 13 kiemelkedő tervezőt.

Hogy a film brutalistáját valóban róla mintázták-e, azt sajnos sosem fogjuk megtudni, de egy biztos: a következő Oscar-gálán mindenki egy magyar építésszel fog foglalkozni. Sőt, ha a szerencse is úgy akarja, a műsorvezetőknek nem kis kihívással kell szembenézniük, amikor számos magyar nevet kell majd kiejteniük – legyen szó a főszereplőről, az őt megformáló színészről, vagy akár a filmes csapat többi tagjáról.