Ötven lélek sem él a kicsiny magyar falucskában: ezen a varázslatos településen a béke és csend ölelésében találhatjuk magunkat.
Ők a legmagasabb IQ-jú csillagjegyek az asztrológusok szerint
Zala megyén keresztül kocsikázva vagy gyalogtúrát téve a környék dombságain varázslatos vidékben gyönyörködhetsz. A Göcsej sűrű erdői és a dimbes-dombos zöld takarók elszigetelt falvakat rejtenek.
A túrázók számára ismerős lehet az a varázslatos pillanat, amikor egy turistaúton haladva váratlanul egy békés faluba jutnak. Itt, ahol a virágágyások színes virágai a csendes utcák mentén sorakozó házikók mögött bújnak meg, az épületek és a környező táj harmonikus egységet alkotnak. Ez a hely távol esik a városi zűrzavartól, mintha csak egy másik világba léptünk volna, ahol az idő lassabban telik, és a természet lágy ölelése minden sarkon vár ránk.
Zalában számos olyan falu található, ahol csupán néhány tucatnyian élnek. A Zalai-dombság zöld hullámai szelíden keretezik a vármegye láthatárát. A tájba gyengéden simuló lankái talán nem olyan vadregényesek, mint a Mátra vagy a Mecsek, mégis itt kirándulni szinte földöntúli nyugalmat jelent.
A csendes vidéki túraútvonalak mentén a magyar táj egy különleges arcát ismerhetjük meg, ahol úgy tűnik, mintha az idő megállt volna. A dombok, erdők és rétek varázslatos harmóniában élnek tovább, ahogyan évtizedekkel ezelőtt. Zala nyáron is gazdag csapadékban bővelkedő vidék, amely bámulatos zöld foltként tündököl az ország térképén, és egy igazi természetvédelmi kincsesládát rejt magában. Bár talán nem ez az elsődleges jellemzője, a környék apró falvai olyan meghatározó örökséget hordoznak, amelyet érdemes felfedezni. Néhány településen még az idősebb generáció tagjait is megkérdezhetjük: hol terültek el valaha a szőlőültetvények, merre húzódtak a faluk határai, és milyen volt az élet az ő fiatalságuk idején. Más településeken viszont új lakók és városi felfedezők találnak új otthonra – olyan emberek, akik a természethez való visszatérés vágyával érkeztek.
Börzönce
Börzönce, a festői Egerszeg-Letenyei-dombság ölelésében megbúvó apró település, mindössze 50 lelket számlál. A települést sűrű erdőségek övezik, története pedig a kora bronzkorig nyúlik vissza, amikor is már lakott településként funkcionált. Régészek felfedeztek bronzkori relikviákat a falu területén, sőt, egykori temetőjében is. Börzönce első írásos említése az 1200-as évekre datálható, amikor még Bezenche néven volt ismert. A falut minden irányból dombok ölelik körül, ami miatt a víz itt gyűlik össze, így a terület jelentős része mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált.
A 16. században kisebb nemesi családok - például a Kaczorok vagy a Taródyak - lakták a vidéket, de Kanizsa közelsége miatt a török dúlásokból is bőven kijutott a falunak. A település egy időre teljesen elnéptelenedett, és csak az 1700-as évek közepe táján kezdtek újra letelepedni itt. A falu fő megélhetési forrása sokáig a szőlőművelés volt, már 1801-ben állt a szőlőhegyen egy kis kápolna Szent Lőrinc tiszteletére. A kápolna ma is látogatható, a helyiek szerint tiszta időben innen még a Badacsony is tisztán kivehető a láthatáron.
A két világháború közötti időszak vibráló élettel töltötte meg a falut: egyetlen tanítót foglalkoztató iskola működött, ahol a gyerekek szorgalmasan tanultak, emellett kocsma, kovácsműhely és cipész bolt is várta a helybélieket. 1935-re a település lakossága már meghaladta a 370 főt, ami a közösség virágzását tükrözte. Azonban, ahogyan sok más magyar falut is, a falu lassan elhagyatottá vált: a fiatalok a nagyobb városok vonzásában kerestek új lehetőségeket, míg az idősebb generációk elöregedtek. Bár a település bája és természeti szépsége mit sem veszített vonzerejéből, a lakosság száma mára már alig haladja meg az ötven főt.
Amennyiben vonzanak a teljesen elhagyott magyar falvak titkai, érdemes felfedezned a zalai szellemfaluról készült korábbi írásunkat.
