A hegyek folyamatosan változó arcát látva, elgondolkodhatunk, hogy vajon mit jelent a szégyen, és hogyan kapcsolódik ez a természethez. A hegyek, amelyek évszázadok óta állnak, mostanra elérhetik a végzetüket, ahogy emberek hatására formálódnak, akár a sz

Az Egyesült Államok bombázó gépei a mélység felé repülnek, míg Magyarország vezetése konkrét cselekedetekkel lép a színre. Üdvözöljük Önöket heti hírlevelünkben, a 24/7 első sorában.

A világ legbefolyásosabb embere éppen azon gondolkodik, hogy vajon érdemes-e felrobbantania egy hegyet Irán belsejében.

Irán figyelemmel kísérte Irak tapasztalatait, ahol a '80-as években az izraeli légierő önvédelmi indokkal lebombázta az ország reaktorát. A félszigeten, ahol olyan államok és rezsimek váltják egymást, akik hol titokban kereskednek Izraellel, hol pedig nyíltan az elpusztítására törekednek, a helyzet rendkívül bonyolult. Itt senki sem a megújuló energiaforrások iránti elkötelezettség miatt kezdett el uránnal foglalkozni; a motivációk sokkal inkább a geopolitikai érdekek és a hatalom megszerzése körül forognak.

Az irániak egy hegy mélyébe rejtették el saját urándúsítójukat, míg az amerikaiak a GBU-57 A/B Massive Ordnance Penetrator névre hallgató, 13 és fél tonnás bombájukat eddig csupán kísérleti célokra használták. Állítólag ezt a bombát egy fordói dúsító másának megsemmisítésére tesztelték, és a kísérlet sikeresnek bizonyult. A bombájuk különlegessége, hogy a GPS segítségével pontosan a célra irányítva először a földbe fúródik, majd ott robban, ahol szükséges. Ha pedig még néhány hasonló bombát is bevetnek, szinte biztosra vehető, hogy a célpontot a múlt időben emlegethetjük, még akkor is, ha az akár 61 méter mélyen rejtőzik a dolomitban.

Lehet, hogy végrehajtom, lehet, hogy mégsem. Senki nem ismeri a döntéseim titkát.

Donald Trump szerdán újságíróknak nyilatkozott, amikor arról kérdezték, hogy ez lenne-e a terve. Érdekes módon a "senki" kifejezés tulajdonképpen őt is kizárja a diskurzusból. Ugyanakkor ez egy világos, egyenes mondat, ellentétben azzal a sokszor zavaros kommunikációval, amelyben Trump váltakozva hivatkozik "mi"-re és "ők"-re, amikor Izrael aktuális iráni lépéseiről beszél.

Hogy mi lesz a perzsa országban, miután a fegyverek kizárják annak lehetőségét, hogy mostanában atombombája legyen? (Mert ki fogják, különben az egésznek semmi értelme stratégiai szempontból, csak annyi taktikai haszna, hogy Benjamin Netanjahu a cselekvés látszatával őrzi a hatalmát.) Erről Papp Atilla írt.

Ha már a cselekvés látszata a téma, érdemes megemlíteni a Pride ügyét is, ahol Lázár János, az önfeledt homofóbia mestere, talán az egyetlen, aki kényelmesen beilleszkedik a narratívába. Míg mások kissé feszengve próbálják megfogalmazni, hogy miként rontja el gyermekeink életét az, ha férfiak a nyilvános térben kéz a kézben járnak, Lázár magabiztosan áll ki a nézetei mellett, mintha az egész társadalom nevében beszélne. Az ő mondataiban a félelem és az elutasítás tükröződik, miközben mások próbálnak nyitni és megérteni a változó világot.

Legyen szó Pride-ról, vagy annak hiányáról; függetlenül attól, hogy békésen zajlik-e, vagy erőszakkal verik szét; akár elengedik az eseményt, akár a családom, amelyben ott van egy ötéves kisgyerek is, zsebre vág három darab 200 ezer forintos csekket, a lényeg az, hogy az a hatalom, amely minden eszközzel próbálja eltéríteni a figyelmet saját elkeseredéséről, már elérte a célját: megakadályozza, hogy a szabad emberek szabadon élhessék meg vágyaikat.

Szégyen.

Szomorú, hogy már a név használata is hazugságra kényszerít: most már csak úgy hívják, hogy Budapest Pride, holott ez a büszke város angol nevén ismeretes. Szomorú, hogy a rendezvényt önkormányzati keretek közé kell szorítani, hogy a jelenlegi tudásunk szerint elméletileg megvalósulhasson. Szomorú, hogy ügyelni kell arra, nehogy drag queenek táncoljanak a kamionokon, mert akkor egy homofób kritikus, aki egyébként sosem látogatná meg a megyét, lecsap egy képre, és igazat ad magának.

A Pride valódi lényege a végtelen szabadság kifejezése. Miért ne lenne helye Magyarországon, mint turisztikai, startup- és gyógyszerészeti központban a sokszínűségnek? Igen, itt bizony van helye ennek a sokféleségnek!

Kár, hogy helyette az az ország létezik, ami Bulgáriával verseng, hogy aszerint, éppen hogyan tekerik a szorzókat, ki lesz a világ legjobb helyén, az EU-n belül, rákészülve, nekifutásból, kétharmaddal, stratégiailag, rendeletekkel a legcsóróbb.